105728. lajstromszámú szabadalom • Gáztöltésű egyenirányító cső egy oxidkatóddal és egy vagy több anóddal

Megjelent 11133. évi március hó lfí-án. :: AGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 10575Í8. SZÁM. — VIT/g. OSZTÁLY. Gáztöltésű egyenirányító cső egy oxidkatóddal és egy vagy több anóddal. Allgemeine Elektrizitats Gesellscliaft cég- Berlin. A bejelentés napja 1928. évi julius hó 26-ika. Németországi elsőbbsége 1927. évi julius hó 23-iki. A rádiótechnikában legújabban a felvevőkészülék által szükségelt összes üzemi feszültségeknek a közönséges váltakozó áramú hálózatból való vételezésére 5 kezdenek áttérni. A megkívánt egyenáramú fűtőfeszültséget és anódfeszültséget tehát megfelelő egyenirányítókkal kell létrehozni, még pedig célszerűen extrém vákuumos egyenirányító csöveket, csil-10 lámló kisülésű egyenirányító csöveket és olyan csöveket alkalmaznak, amelyek gáztöltést és izzókatpdot egyaránt tartalmaznak. A csöveknek a két fázis egyenirányításához legtöbbnyire két anódája és egy 15 katódája van. Minthogy a fűtéshez alacsony egyenáramú feszültség szükséges, e célra legjobb a minden nehézség nélkül előállítható, gázzal, argonnal vagy higanygőzzel töltött egyenirányítókat hasz-20 nálni. Ezzel ellentétben a 100 voltnál nagyobb egyenáramú feszültséget szolgáltató gáztöltésű egyenirányítók előállítása már nem olyan könnyű. A nehézségek ott jelentkeznek, hogy az ellenfeszültségek 25 folytán a zárófázisban visszagyujtások lépnek fel, melyek az egyenirányító használhatóságát és üzembiztosságát kérdésessé teszik. Az ellenfeszültségek az egyenáramú feszültségnek több mint 30 kétszeresét teszik ki. Például argonba helyezett vaiselektródáknál és 200 volton felüli ellenfeszültségeknél ellen -áram keletkezését már nem lehet megakadályozni. Jól lehet a fellépő ellen-35 áram nagysága a gáznyomás csökkentése és az anóda méreteinek kisebbítése útján nagy mértékben korlátozható, mégis kisebb anódánál a melegelvonás nagyobb nehézségekbe ütközik, úgy hogy nagy áramerőségeknél tetemes anódhőmérsék- 40» leteket kapunk. Növekedő hőmérsékletnél ugyan emelkedik az anóda anyagának katódesése és ezzel az egyenirányító feszültségének biztonsága is nagyobb lesz, de ugyanakkor az elektronemittáló ké- 45. pesség is nő. Az ellenáram okozta gyenge csillámló kisülés termikus elektronemiszsziók mellett az anóda izzó állapotából hirtelen nagy áramerősségű fényívbe csap át. amely legtöbbnyire az egyenirányító őO pusztulását okozza. Közepes egyenáramú feszültségű, kb. 150 voltos egyenirányítók már ismeretesek, de ezek nem valami nagy üzembiztonsággal működnek, aminek oka az, hogy 55 az anódokat nem megfelelő anyagból készítik, vagy hogy az anódák felületéire könnyen emittáló anyagokból álló bevonat csapódik le. Az egyenirányítók hatásfokát úgy javítják, hogy katódák gya- 60 nánt önálló vagy nem önálló kisülésű oxidkatódákat alkalmaznak. A kisülés vagv a fűtőáram útján izzásba hozott oxidkatódáról tudvalevőleg állandóan kis mennyiségű hatásos oxid párolog el, 65 amely az anódákra is lecsapódik. A lecsapódott oxid azonban nagy mértékben fokozza. a visszagyújtás veszélyét. Másrészt, ha a töltőgáz tisztítását végső fokon magában az egyenirányítócsőben végzik, a 70 segédanyag (getter), pl. magnézium, bárium vagy cézium elpárolgása következtében vegyületek képződnek, amelyek az anódára lecsapódva alacsony hőmérsékleteknél szintén elektronokat emittálhatnak. 75 Már megkísérelték az egyenirányító üzembiztosságának oly módon való fokozását, hogy az anódák közé a katódával