105719. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elektromos rezgések erősítésére
Megjelent 1933. évi március hó 16-án. 11AGYAR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 105719. SZÁM. — VII/,j. OSZTÁLY. Berendezés elektromos rezgések eró'sítésére. N. V. Philips' Gloeilampen-fabrieken cég: Eiiuiliov eii. A bejelentés napja 1929. évi július hó 5-ike. Hollandiai elsőbbsége 1928. évi szeptember hó 19-ike. A találmány elektromos rezgések erősítésére szolgáló berendezésre, különösein pedig oly berendezésre vonatkozik, melynek segélyével bű alakban való erősítés ér-5 hető el. Erősítési kapcsolásban az együttesen adódó erősítés függ a bevezetett frekvenciától, még pedig az erősítési kapcsolásban alkalmazott fcisütőcsövek kapacitása 10 és az erősítési kapcsolásban alkalmazott rezgéskör ok rezonanciagörbéi révén. Miután a kisütőcsövek kar akteri sz t i kája görbe, az erősítés az erősítendő rezgések amplitúdójától szintén függ. Ezen két ok 15 folytán az egy erősítési kapcsolás kilépési körében levő feszültség görbéjének alakja a belépési körben levő feszültséghez képest eltéréseket mutat, melyek pl. görbevizsigálatoknál és hangrezgések leadásánál 20 és vételiénél nem kívánatosak. A találmány célja oly berendezés létesítése, melynek segélyével torzítatlan vagy pedig, amennyiben ez kívántatnék, egy meghatározatt törvényszerűségtől függő 25 erősítést érhetünk el. A találmány értelmében a kilépési feszültség egy x-ed résziét, mimellett x az erősítési kapcsolás erősítéséhez képest kicsiny, az erősítési kapcsolás primer olda-30 Iára ellenkaposolásban negatíve visszacsatoljuk. A találmányt részletesebben a rajz kapcsán fogjuk elmagyarázni, melynek 1. és 2. ábrái vázlatosain a találmány foganato-35 sítiási példáit szemléltetik. Az 1. ábra egycsöves erősítési kapcsolást mutat, mely az (1) kisütőcsövet és az (5) impedanciát tartalmazza. Az erősítendő (VI) feszültséget, mely pl. a válta-40 kozóáramú (6) forrásból származik, az (1) eirősítőcső (4) rácsára kapcsoljuk és ezen feszültséget ezen (1) cső ós az (5) impedancia akként erősítheti, hogy a kilépési (V2) feszültség m. (VI) értékkel volna egyenlő, ha a kilépési feszültség egy része 45 nem volna az erősítőcső belépési körére visszacsatolva. A berendezés már most olyan, hogy a két feszültség a belépési körben oppositióban van, minek folytán 1 az erősítendő feszültség értéke Vx —V2 , 50 ahol -V V2 adja meg a kilépési feszültség frakcióját. A feszültség a kilépési körben tehát: V3 = m./V-! — vagy: V2 = x Ha tehát a teljes erősítési kapcsolás lehet- 55 séges m erősítése x-hez képest nagy, --S 1, miáltal V2 = X Vt x r Ha x értéke állandó, amint ezt a rajzon 1 E megadtuk, ahol — = jz—a (V2) fex Kj -)- Ka szültség az erősítési kapcsolás kilépési kö- 60 rében a frekvenciától úgy fázis, mint pedig amplitúdó tekintetében, valamint az erősítendő feszültség amplitúdójától független, miáltal tehát torzításmentes erősítést érünk el. Amennyiben kívántatnék, 65 az erősítést fázis, valamint amplitúdó tekintetében a frekvenciától függővé tehetjük azálltal, hogy az (Rl) vagy (R2) ellenállásokat önindukció vagy kapacitás vagy mindkettő által helyettesítjük, az erősítés 70 fokát az erősítendő feszültségek amplitúdójától pedig olymódon tehetjük függővé, hogy a kilépési körben adódó feszültség
