105697. lajstromszámú szabadalom • Üreges fal fallemezekből és vízszintes, harántösszekötő darabokból

IIAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 105697. SZÁM. — VIII/a. OSZTÁLY. Üreges fal fallemezekből és vízszintes, harántösszekötő darabokból. Schmuckler János mérnök Berlin. A bejelentés napja 1930. évi november hó 8-ika. Németországi elsőbbsége 1930. évi április hó 11-ike. Tekintettel a hőszigetelésre, hangbiztonságra stb., ismeretes az üreges falak előnye a tömör falakkal szemben. Az ily üreges kőfalakat, ha lemezalakú műkő-5 elemekről van szó, rendesen úgy építjük fel, hogy a lemezeket, élükkel egymásra helyezve, tartó gerendák közt helyezzük el. A két falkéreg összekötésére fémből készült horgonyokat helyezünk el az ütkö-10 zések helyein a falba, mely horgonyok az egymással szemközt fekvő falkérgek lemezeit egymással összekötik vagy pedig vízszintes vagy függélyes helyzetű kötőköveket használunk horgonyzó darabonként. 15 A találmány már most az, hogy fallemezekből és vízszintes harántösszekötő darabokból álló, üreges kőfalaknál a fallemezek és összekötődarabo-k összekötő helyeibe vonórudakat, vasbetéteket helye-20 zünk, amelyek úgy a fallemezekkel, mint a harántösszekötő darabokkal hajlítás elleni szilárdságú tartókká vannak egyesítve. A vonórudaknak a kérdéses lemezekkel való összeköttetése pl. oly módon 25 történhet, hogy a lemezek illesztési helyein kivágások alkotta, szabad tereket hagyunk, amelyekbe a vonórudakat helyezzük, mit követőleg a körülöttük levő teret kötőanyaggal töltjük ki, amely a JO vonórudat a szabadon hagyott, űrös teret határoló lemezek oldalával szorosan összeköti. Az 1. ábra az ismert kivitelű, üreges kőfal függélyes metszetét, a 15 2. ábra pedig az 1. ábra 2—2 vonala szerinti, vízszintes metszetét mutatja. A két (1) és (2) falkérget egyes behelyezett (3) kötőkövek kötik össze egymással, amelyek azonban el is maradhatnak. A falkérgek, 0 ismert módon, az oszlopoknál végződnek és azokra támaszkodnak. Ez üreges kőfalak sem a függélyes, sem pedig a vízszintes síkban nem bírnak hajlítás elleni szilárdsággal. A találmány lényegét a 3. ábra ismer- 45 téti és pedig tekintet nélkül a különös kiviteli alakokra. A (4) és (5) falkérgeket tömör vagy áttört (6, 7) harántösszekötő darabok kötik össze, amelyek végei vízszintesen fekszenek a váztartókra. A víz- 50 szintes és függélyes falrészek metszési helyein akként vannak a (8) vasbetétek elhelyezve, hogy statikailag iigy a függélyes, mint a vízszintes falrészekkel olyan egészet alkotnak, amely mindkét síkban 55 hajlítás elleni szilárdsággal bír. Az ily módon készített fal úgy függélyes erőkkel szemben, valamint hajlítás ellen is szilárdan ellenáll. A gyakorlati, kiviteli alaknál, melynél 60 úgy a függélyes, mint esetleg a vízszintes falrészek is egyes lemezekből képeztetnek, az összeköttetéseket a 4—8. ábrák egyike szerint készítjük el, amely ábrák azonban, természetesen, csak foganatosí- 65 tási példákat mutatnak. A 4. ábra szerinti kiviteli alaknál a (9) harántösszekötőlemez az egyik acélváz oszloptól a másikig halad, amikor is a harántösszekötőlemezek végei a váztartó 70 keresztmetszetéhez alkalmazkodnak. A (9) lemez szélein a (10) dudorok vannak (11) vasbetétekkel, míg a függélyes (12) fallemezekben (12) hornyok vannak, amelyek a (10) dudorokat körülveszik. A horony 75 és a dudor közti hézagot valamely kötőanyaggal olyképen töltjük ki, hogy a (10) dudorok betétvasai statikailag a (12) lemezekkel is össze legyenek kötve, miáltal a (11) vasak a (12) lemezek felső, illetve 80