105683. lajstromszámú szabadalom • Kulcstok

kotja, mely az (a) középső részből és két (b) szárnyból áll. Utóbbiak a középső részre hajthatók és ekkor egymást átla­polják, úgyhogy a kulcstartókat bezárják. 5 A szárnyak ebben a helyzetben egymás­sal pl. a kicserélhető (c) nyomógombok útján köthetők össze. A (11) kulcstartók a mindenkori célnak megfelelő alakúak lehetnek. A rajzon 10 példaképpen rugalmas kampóalakjuk van, mely a (12) szárból és a kiszélesített és nagyjában gömbalakú (13) fejből áll. Ilyen kulcstartót többet (a rajzon négyet) illesz­tünk be egy fémtámasznak csőalakú (14) 15 részébe; a kulcstartó-támaszt, pl. szögecse­léssel, a kulcstok (10) alapjához erősítjük. A (14) csőalakú résznek félhengeralakú (16) homlokfala és a vele szilárdam össze­kötött (17) hátfala van, mely esetleg, de 20 nem feltétlenül a hengeres résszel egy , darabból készülhet és a csőalakú részen túlnyúlva a (18) lemezbe megy át. A fél­hengeralakú (16) homlokfalban mind­egyik kulcstartó számára egy-egy haránt-25 irányit (20) hasítékot képezünk ki, és minden hasíték oly széles, hogy a hozzá­tartozó kulcstartó (12) szára rajta keresz­tülmehet, míg (13) feje nem. A kulcstartók a (14) cső tengelye körül a feltüntetett, le-30 lógó helyzetből körülbelül 180°-kai szaba­, don felfelé longethetők és ezenkívül elő­nyösen a (12) száruk tengelye körül is el­forgathatok, amikor is a (13) fej és a (14) cső gömbcsuklószerűen működnek együtt. 35 Ez utóbbi elforgathatóság előnyös, de nem feltétlenül szükséges és a találmánnyal elért előnyök, legalább részben, akkor is érvényesülnek, ha a kulcstartók csak lengő mozgást végezhetnek, de forgó moz-40 gást nem. Az eddig leírt kulcstartó magá­, ban véve ismeretes. A találmány értelmében minden (20) hasíték, előnyösen felső végén, (21)-nél ki­szélesedik; e kiszélesítés alakja és mérete 45 olyan, hogy a kulcstartó (13) feje rajta , keresztülfér. A kulcstartótámasz, a (14) csőalakú részt beleértve, a kulcstartók be­illesztése előtt teljesen elkészíthető és a kulcstartókat utólag illeszthetjük be az-50 által, hogy fejeiket a (21) kiszélesítéseken ; áttoljuk. A találmány értelmében gondoskodunk arról, hogy a kulcstartóknak (13) fejeit a (14) csőalakú részben elfoglalt helyzetük-55 ben elreteszelhessük. E célra való a (22) • „ tolóka, melynek különböző megoldásait a 8. és 17. ábrák mutatják. A (22) tolóka a (14) csőalakú rész belsejében határolt hosszirányú mozgást végezhet. A tolóka alakja a (14) eső alakjának felel meg, a 60 (17) hátfal belső felületét követi és felső részén mindegyik (11) kulcstartó számára egy-egy (24) nyúlványa vain. E nyúlvá­nyok, mint a 4. és 13. ábrákból látható, a (21) kiszélesítéseket rendszerint annyira 65 elfedik, hogy a kulcstartók (13) fejei a ki­szélesítéseken nem mehetnek keresztül. A (24) nyúlványok között a tolóka felső élé­ben a (25) bemetszóaek vamraak, úgy hogy ha a tolókát eltoljuk és a (24) nyúlványo- 70 kat a (21) kiszélesítésekből eltávolítjuk, akkor a kiszélesítések felszabadulnak (3. és 12. ábra). Ebben a helyzetben a kulcs­tartók (13) fejét a (14) csőbe illeszthetjük, vagy abból eltávolíthatjuk. 75 A kulcstoknak az 1—9. ábrán feltünte­tett foganatosítási alakjánál a (14) cső (16) mellső fala a lemezalakú (19) toldat­ban folytatódik, mely a (18) lemezen fek­szik és vele, valamint a (10) alappal a 80 (15) szögecsek kötik össze. A 8. ábrán lát­ható (22) tolóka a (18) és (19) részek között van és felső, görbített része szorosan a (14) csőalakú rész hátfalának görbületé­hez simul. A (19) toldat felső (19') vége a 85 (18) lemeztől eltávolodik, úgyhogy a (22) tolóka sík része számára vezetéket ka­punk. A (19') rész által képezett (23) váll a tolófeaít alulról vezeti, úgy hogy a tolóka a (14) csőalakú részben csak hosszirányú 90 mozgást végezhet. A (22) tolóka mozgását a (26) ós (27) üt­közők határolják. A (27) ütköző fogantyú­alakú és vele a tolóka mozgatható. A (19) toldat (19') végében a (28) nyílás van (2. 95 ábra), melybe a (27) ütköző éppen annyira nyúlhat be, hogy a (22) tolóka (25) bemet­szései a (21) kiszélesítésekkel pontosan egyező helyzetbe jussanak (3. ábra). A (2) ütköző a tolóka mozgását az ellenkező ic irányban határolja és a tolókának azt a helyzetét határozza meg, amelyben az a kulcstartókat elreteszeli. A kulcstokniak a 10—18. ábrán feltüntetett foganatosítási alakjánál a (16) homlokfal l< alsó vége és a (18) lemez között a (29) rés van (lásd különösen a 14., 15. és 18. ábrá­kat) és a (22) tolókának (17. ábra) a (30) nyúlványai vannak, melyek a 29) résbe hatolnak és a rés végfalaihoz ütközve, a i tolóka hosszirányú mozgását határolják. A tolókának felfelé-, illieitve lefelé mozgá­sát az akadályozza meg, hogy a tolóka görbített felső része a (14) csőalakú rész belső falával, illetve a tolóka alsó éle a 1 csőalakú résznek hasítékmentes alsó ré-

Next

/
Oldalképek
Tartalom