105677. lajstromszámú szabadalom • Túlfeszültség-levezető
Ez okból a keveréket nem szabad túlságos sok vízzel keverni, mert könnyen iszapolás következik be, minek következtében a kisebb részecskék a durvább részecskék-5 tői könnyen elválnak. Ezeket az elővigyázati szabályokat szem előtt tartva, megakadályozhatjuk azt, hogy a kész test pórusai oly szűkek legyenek, hogy túlságos magas kiváltó feszültségeket kapnánk, 10 ezenkívül csökkennék a test élettartama és áramlevezetőképessége is. Ezután az anyagot formákba, pl. tárcsaformákba sajtoljuk. Célszerűen cm2 ként egy tonna nyomást alkalmazunk. A 15 kész formatesteket szobahőmérsékleten hosszabb ideig tároljuk, majd később kiégetjük. Ha a formatestek nedves állapotban kerülnek kiégetésre, akkor a túlfeszültséglevezető karakterisztikája ella-20 posodik és nem kapunk élesen elhatárolt zárófeszültséget. Viszont ha a forma testeket túlszárazan égetjük, úgy mechanikai szilárdságuk és ezzel élettartamuk is csökken. 25 A tárcsákat célszerűen zárt szén- vagy grafittartányban égetjük, majd megfelelő hőfoknál tároljuk. A fent megadott keverékhez jól megfelel 1360 C° körüli hőmérséklet. Alacsonyabb hőmérséklet károsan 30 befolyásolja a mechanikai szilárdságot, magasabb hőmérséklet fokozza a zsugorodást, miáltal a levezető qualitása és élettartama csökkennek. Más keverékeknél a legkedvezőbb hőmérséklet is más lesz. Az 35 égetési hőfokot fokozatosan növeljük a maximális értékig és megtörtént kiégetés után ugyanúgy fokozatosan csökkentjük. Szén- vagy grafittartány alkalmazása a következő előnyökkel jár: A magas ége-40 tési hőfokok mellett a tartányban széngőzök keletkeznek, melyek a porózus test pórusain teljes mértékben áthatolnak és lassú lehűléskor a pórusok falain lecsapódnak. Ez a lecsapódott réteg a porózus 45 testben lévő vezetőrészecskék hatását fokozza, Ugyanezt a hatást érhetjük el akkor is, ha a porózus testet oly gázokat tartalmazó atmoszférában égetjük, mely gázok lecsapódáskor a pórusok falán vezető 50 bevonatot képeznek. Az égetési eljárás befejezte után a tárcsák párhuzamos kontaktusfelületeit célszerűen vezető bevonattal, pl. vörösrézbevonattal látjuk el. Különösen alkalmas 55 erre a célra a Schoop-féle fémfecskendezés-i eljárás. A fémréteget úgy visszük fel, hogy a tárcsa szegélye szabad marad, nehogy a tárcsa kerületén a feszültség könynyen átüssön. Viszont a tárcsa külső felületeit ugyancsak nem kívánt átütések 6C elkerülése végett szigetelőanyaggal, pl. lakkal vonjuk be. A 9. ábra a találmány szerinti porózus testtel készült túlfeszültséglevezetőt mutat. A levezetőelem a (19) tárcsa, amely 65 egy alsó (23) és egy felső (25) tárcsa között fekszik. A (23) tárcsához csatlakozik a (24) földelő vezeték. Viszont a (25) tárcsa (28) szikrapályán át a (26) vezetékkel van a védendő (27) vezetékre kötve. A (28) 7C szikrapálya célja, hogy a levezetőt normális üzemviszonyok között a hálózati feszültségtől elkülönítse. A szikrapályát a (29) rugó a túlfeszültséglevezető felső lemezére szorítja és az összes részeket hely- 7E zetükben rögzíti. A levezetőt (30) porcellántokban helyezzük el. Szabadalmi igények: 1. Túlfeszültséglevezető, amelyet a túlfeszültségi energiát párhuzamos fény- 8C ívkisülések alakjában levezető, szigetelő anyaggal körülvett csatornák jellemeznek. 2. Az 1. igénypontban védett túlfeszültséglevezető változata, azzal jellemezve, 8E hogy a csatornák keresztmetszete oly szűk, hogy azokat a fényív teljesen kitölti. 3. Az 1. igénypontban védett túlfeszültséglevezető változata, amelyet likacsos, gc szigetelőanyagból álló testben kiképezett párhuzamos fényívutak jellemeznek. 4. Az 1. igénypontban védett túlfeszültséglevezető változata, amelyet a csa- 9£ tornák falait borító, finoman elosztott vezetőrészecskékből készült réteg jellemez. 5. Eljárás a 3—4. igénypontokban, védett túlfeszültséglevezető előállítására, ic amelyre jellemző, hogy formálható szigetelőanyaghoz vezető részecskéket adagolunk és azokat e keverékben elosztjuk, majd ebből a keverékből állítjuk elő a levezetőt. ^ 6. Az 5. igénypontban védett eljárás változata, amelyre jellemző, hogy mint szigetelőanyagot agyagot alkalmazunk. 7. Az 5. igénypontban védett eljárás változata, amelyre jellemző, hogy mint ve- n zető részecskéket karborundumrészecskéket alkalmazunk.
