105640. lajstromszámú szabadalom • Villamos izzólámpa
módon rendezzük el, azaz úgy, hogy e szakaszok egymással térbelileg párhuzamosak legyenek, és köztük foglaljon helyet az egyszakaszos segédszál, mely csak az 5 egyik főszálszakasszal van párhuzamosan kapcsolva, melyet úgy méretezünk, hogy fajlagos terhelése a másikénál nagyobb legyen, tehát mindenesetre előbb égjen ki. A fentebbiekből világos, hogy a talál-10 mány szerinti elrendezés minden, izzószállal égő villamos izzólámpánál, tehát vákuumlámpánál is, használható, és hogy a jelenleg ismereteseknél kedvezőbb hatású töltőgázok használata esetén ezek előnyei 15 a találmány szerinti lámpánál is érvényesülni fognak. A találmány szerinti lámpát alantiakban egy példaképpeni foganatosítási alakjában részletesen ismertetem, a csatolt 20 rajzzal kapcsolatosan, mely fémszálas, gáztöltésű, két-két szakaszra osztott két.szálas lámpát mutat. Az 1. ábra a lámpa kapcsolási vázlata, a 2. ábra az izzószálrendszer felülnézete, a 25 3. ábra a lámpatalp és izzószálrendszer oldalnézete, részben metszve, búra és fej nélkül, a 4. ábra az átütőbiztosíték nagyobb léptékű haránémetszete. 30 A lámpa (1) főizzószálához (1. ábra), a (2) és (3) árambevezetők közvetlenül vannak hozzákapcsolva, s e szál két egyenlő ellenállású, (la) és (lb) szakaszra van osztva, melyeket a szintén két egyenlő, a 35 főszállal azonos ellenállású, anyagú es keresztmetszetű (4a) és (4b) szakaszra osztott (4) segódizzószál közepével a vezető (5) áthidalás köt össze. A (4) segédizzószál az (1) főizzószállal a lámpa (2) és (3) áram-Í0 bevezetőihez kapcsolt (9) és (8) vezetődrótok útján van a (7) és (6) átütőbiztosítékok közbeiktatása mellett párhuzamosan kapcsolva. Ezek az átütőbiztosítékok úgy vannak megszerkesztve, hogy a lámpa kapocs-Í5 feszültségénél átüssenek, a fél kapocsfeszültségnél ellenben nem. A vázlatból látható, hogy rajtuk mindaddig, míg a lámpa főszála ép, csak a kapocsfeszültség fele léphet fel, mihelyst azonban valamely 50 főszálszakasz kiég, a hozzátartozó átütőbiztosítékon (tehát az (la) szakasz kiégése esetén a (6), az (lb) szakasz kiégése esetén a (7) átütőbiztosítékon) a teljes kapocsfeszültség lép fel, minek hatása alatt 35 az átüt, s a kiégett (la) vagy (lb) főszálszakasz helyett a (4a) vagy (4b) segédszálszakaszt kapcsolja be. A 2. ábrán látható, hogy az (la) és (lb) fonalszakarzokból álló, egy darabból való főizzószál, valamint a szintén egy darab- 60 ból való (4a) és (4b) fonalszakaszokból álló segédizzószál egy-egy, egymást teljes körré kiegészítő félkör mentén vannak elhelyezve. Az őket összekötő (5) vezetőt nagyobb teljesítményű lámpáknál célsze- 65 rűen nem olvasztjuk bele a (12) lencsébe (3. ábra), nehogy annak thermikus igénybevételét túlságosan növeljük, s így az izzószálakat célszerűen a rajzon látható módon, a lencse síkja felett helyezzük el. 70 A főizzószál (2) és (3) áramhozzávezetődrótjai a szokásos módon vannak kivezetésekkel ellátva és a talpba beolvasztva, míg a segédizzószál (8) és (9) áramhozzávezetődrótjainak kivezetésük nincs. Ha 75 azonban valamely okból fontos, hogy a segédizzószálat is módunkban álljon az izzólámpagyártásnál szokásos úgynevezett előégetésnek alávetni, akkor a (8) és (9) drótokat is kivezetésekkel látjuk el, me- 80 lyek szükségesek akkor is, ha valamely oknál fogva az átütőbiztosítékokat nem a búrában, hanem azon kívül a fejben akarjuk elhelyezni. A 3. ábra baloldali részén az átütőbiztosíték hosszmetszetben, a 4. 85 ábrán harántmetszetben látható; ezek szerint a (11) aluminiumdrótspirális, melynek felülete oxidálva van, a segédizzószál áramhozzávezetődrótjára van felhúzva, és azt fémburkolatként a (10) fémlemez veszi 90 körül, mely a főizzószál (3) árambevezetődrótjára van rásajtolva, vagy ahhoz pl. ponthegesztéssel hozzáerősítve, hogy azzal jó vezetői összeköttetésben álljon. Az átütés a (10) fémlemez és a (11) spirális kö- 95 zött következik be. A fentismertetett átütőbiztosítékelrendezés oly esetekben, mikor a szokásos hálózati feszültségeknél kisebb feszültségű és nagy áramerősségeket felvevő lámpá- 100 kat kell készíteni, módosításokra szorulhat. Nagy áramerősségeknél ugyanis az átütőbiztosíték átütés utáni aránylag csekély ellenállása is hátrányos lehet, s ezért annak csökkentése ajánlatos. Ezt a talál- 105 mány szerint következőképpen érhetjük el: A (11) spirálist úgy tekercseljük, hogy menetei ne érjenek össze, hanem azok közt hézag maradjon, és a (10) fémlemez és a no (11) spirális közé könnyen olvadó fémből vagy fémötvözetből való betétet teszünk, mely e szerveknek üzemi hőmérsékleténél még nem olvad meg, de már csekély további hőemelkedésnél igen. A biztosíték 115 átütésekor a rajta átmenő áram ezt a hőemelkedést előidézi, s ennek folytán a megolvadt fém, vagy fémötvözet ekkor a
