105628. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxidkatódák készítésére

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI RIRÓSÁÖ SZABADALMI LEÍRÁS 105628. SZÁM. — VlI/d. OSZTÁLY. Eljárás oxidkatódák készítésére. Egyesült Izzólámpa és Villamossági R. T. Újpest. A bejelentés napja 1929. évi december hó 23-ika. A találmány elektromos kisütőcsövekhez való ú. n- oxidkatódák előállítására vonatkozik. Az eddig ismeretes oxidkatóda készítési 5 eljárások egyik eljáráscsoportnál az oxidkatóda magjaként alkalmazott fémtestre alkáliföldfémoxidokat, illetőleg az alkáliföldfémek valamelyik hevítés által alkáliföldfémoxidra bontható oxigén sóját, pl. 10 karbonátját vagy nitrátját helyezik el a különböző eljárások sajátosságának megfelelő módon, majd az így elkészített testet a kisütőcső állványára szerelve, a kisütőcső evakuálása és leforrasztása után 15 az aktiválási folyamatnak vetik alá. Az ezen eljárással készült oxidkatódák nem felelnek meg a kívánalmaknak. Üzembiztonságuk és működési élettartamuk, egyrészt az így előállított oxidréteg durva 20 egyenetlenségei miatt, másrészt az oxidrétegnek a maghoz való rossz tapadása kövekeztében történő helyenkénti leválása iniatt nem kielégítő. Sokkal jobb eredmények érhetők el 25 azokkal az eljárásokkal, melyek segítségével az aktív oxidréteget úgy állíthat jak elő, Eogy a magként alkalmazott fémtesten egy alkáliföldfémből álló réteget létesítünk, — pl. az alkáliföldfémnek gőzfá-30 ziisból való lecsapatása által és ezt oxidáljuk. E módszer szerint első ízben F. Horton állított elő oxidkatódát (1908), aki gőzfázisból fémkalciumot csapatott le a magra, majd ezt száraz levegő segítségé-35 vei oxidálta. A Hortontól származó módszeren alapuló újabb eljárásoknál az alkáli-fölfém ozidációja a katódamagon előzőleg előállított fémoxidok, pl. wolframoxid oxigenje rovására megy végbe. Ezen eljárá•40 sok egyikénél a magot burkoló és az alkáliföldfém oxidálása céljából létesített oxidréteget a magnak felületén való részr beni oxidálásával állítják elő. A felületén oxidált magfémet azután alkáliföldfém gőzével hozzák érintkezésbe, amikor az 45 alkáliföldfém redukáló hatására a magot borító oxid, pl. wolframoxid, fémwolframmá redukálódik, alkáliföldfémoxid keletkezése mellett. Hátránya az eljárásnak az, hogy a magfém felületi oxidálásá- 50 nál az oxidáció egyes helyeken mélyebbre hatolhat, miáltal a mag szilárdsága erősen csökken és valóban ez az eljárás igen vékony wolframdrótokból álló magok alkalmazásánál nehézségekhez vezetett. Az 55 így készült katódák élettartamát a káros oxidáció jelentékenyen csökkentette Ezen eljárás hátrányait igyekszik kiküszöbölni »£iz az eljárás, amelynél egy nemes fémből, pl. platinából álló magot fe- 60 lületileg galvanikus úton oly fémmel, pl. rézzel vonnak be, mely könnyen oxidálható. A magon előállított rézoxid és a reá szublimálódó alkáliföldfém között lejátszódó kémiai reakcióban alkáliföldfém- 65 oxid és fémréz keletkezik. Az így készült elektródáknál igen káros az, hogy a kiredukálódott fémréz az oxidkatóda működési hőmérsékletén elpárologva az aktív rétegnek kisebb-nagyobb darabjat magá- 70 val ragadja s ezzel megszűnik az aktív réteg egyenletessége, ami a katódák élettartamát rövidíti meg. Ezen kívül az eljárásnak még az is a hátránya, hogy a magra fölös/leigben kerülő alkáliföldfém a 75 magot alkotó nemesfémmel ötvözetet képezhet, ami azért nem kívánatos, mert az ötvöződéssel a magfém mechanikai tulajdonságai igen kedvezőtlenül módosulnak; rendkívül törékeny lesz. Ezt az utóbbi 80