105612. lajstromszámú szabadalom • Futókerék

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 105613. SZÁM. — XX/C. OSZTÁLY. Futókerék. Havas Ede oki. gépészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1931. évi junius hó 8-ika. A futókerék néven ismert, kétkerekű, kerékpárszerű gyermekjátékszer két futó­kerékből, rendszerint egyszerű, lábtartó deszkaként kiképzett vázból ©S £L kor­mányrúdból áll. A hátulsó kerék közvet­lenül van a vázhoz erősítve, míg az elülső kerék a kormányrúdon forgathatóan s az­zal együtt, közel függőleges tengelyű csap körül elforgatható módon van a vázhoz kötve. A játékszert a gyermek vagy ak­ként hajtja, hogy kormányrúdjánál még­fogva egy darabig szalad vele, majd rá­lép a lábtartó deszkára, amikor is a saját és a játékszer eleven ereje az utóbbit még bizonyos darabon előre viszi, vagy pedig egyik lábával a deszkán állva a másikkal pedig időközönként a földet érintve hátra­felé rúg, amiáltal a járművet saját ma­gával együtt előrelendíti. A találmány célja az előbb említett já­tékszer olyirányú megjavítása, hogy haj­tását mindkét lábbal rajta állva is el le­hessen érni és ne kelljen a lábbal időnként a földet érintve, kívülről venni a lendü­letet. A javítás lényege abban van, hogy az egyik vagy mind a két futókerék nem a kerekek középpontján átmenő, hanem ahhoz képest excentrikusan elrendezett forgástengellyel van ellátva. A mellékelt rajzon oly kiviteli alak van fettüntetve, amelynél csak a hátulsó (1) kerék van excentrikusan ágyazva úgy, hogy a forgástengely, a kerék (5) közép­pontja helyett, az excentrikusan fekvő (6) pontban van a kerékhez erősítve és a láb,deszkaként kiképezett (3) vázban for­gathatóan ágyazva, míg az elülső (2) ke­rék tengelye központos ágyazású. Ez az elrendezés, lényegében, forgattyús mecha­nizmust létesít, amelynél a forgattyú sze­repét az (1) kerék (5) középpontjától a (6) pontig terjedő rész, a hajtórúd szere­pét pedig a (3) lábdeszka játsza. Az (1) kerék gördülése közben a (6) pontban be­kötött forgástengely, forgattyúcsap mód- 45 jára, az (5) középpont körül, az (5—6) tá­volságnak megfelelő sugarú körben jár úgy, hogy a (3) lábdeszka legfelső, illető­leg legalsó pontja a rajzban (7), illetőleg (8)-cal van jelölve. A (3) lábdeszka e köz- 50 ben, a kormányrúddal együtt, az elülső (2) kerék tengelye körül, hajtórúd mód­jára, fel-alábillen úgy, hogy az (1) kerék forgástengelyénél levő vége az (5—6) ex­centricitásnak megfelelő föl-alálengést 55 végez, amely lengő mozgásnak a (7) és (8) helyzetben vannak a holtpontjai. A leírt, forgattyús mechanizmus révén lehetővé válik, hogy a futókereket mind­két lábbal rajta állva is hajthassuk anél- 60 kül, hogy a földet időnként érinteni kel­lene is e mellett sokkal egyenletesebb ha­ladást is érünk el, mint az eddigi futó­kerekekkel. A mondott célra egyik (10) lábunkat 65 ugyanis a lábdeszkán lehetőleg előre, az elülső a kerék tengelyéhez közel, a másik (9) lábunkat pedig lehetőleg hátra, a hátsó (1) kerék forgástengelye közelében helyezzük el és feltéve, hogy a futókere- 70 ket, előzetesen, kellő lendülettel megindí­tottuk, testsúlyunkkal, felváltva, kellő időközökben, hol az elül levő (10), hol pedig a hátra támasztott (9) lábunkra ne­hezedünk. Indítás céljából ugyanúgy, 75 mint az eddigi futókeréknél, egy darabig együtt szaladunk a futókerékkel s a kellő lendület elérése után fellépünk a lábdesz­kára. Ha abban a pillanatban, mikor az (1) 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom