105504. lajstromszámú szabadalom • Forgó robbanómotor és eljárás ennek üzeméhez

Megjelent 1933. évi március hó 16-;'tn. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 105504. SZÁM. — Vd/2. OSZTÁLY. Forgó robbanómotor és eljárás ennek üzeméhez. Explorotor A. G. cég- Glarus (Svájc), ni int dr. Eugen Silbermann oki. mérnök oradeamarei (nagyváradi) lakos jogutódja. A bejelentés napja 1931. évi március hó 14-ike. Az eddig ismeretessé vált dugattyús robbanómotorok úgy működnek, hogy a gép a hajtóanyag kihasználásához szükséges valamennyi műveletet, tehát vala-5 mennyi munfeaü temet egyetlen fordulat alatt vagy nagyon kevés számú fordulat alatt végzi el. Ezen erőgépek tehát akár két, akár három ütemben (ami forgódugattyús gépeknél lehetséges), akár négy 10 ütemben dolgoznak, a gép egy fordulata vagy néhány fordulata megfelel egy periódusnak. Az exploziós turbinák ugyanezen elv szerint működnek, hacsak nem a gőz- vagy vízturbinákhoz hasonlóan van-15 nak szerkesztve, mely esetben a robbanó térben előállított gáz szakadatlan áramban jut a járókerekekhez. A dugattyús erőgépek fentemlített működésmódja ezen gépek most szokásos fordulatszámainak 20 lényeges túllépését, pl. megsokszorozását lehetetlenné teszi, mert egyrészt a valamennyi munkaperiódusban elvégzendő műveletek tetszésszerint nem rövidíthetők meg és másrészt mert a nagy sebességgel 25 mozgó vezérlő szervek tömegerői a fordulatszámnak határt szabnak. A találmány értelmében ezen hátrányokat oly üzemeljárással küszöböljük ki, melynél az egyes robbanások oly időkö-30 zökben követik egymást, melyek nagyobbak, mint az erőgép rotorjának egy körülfordulásához szükséges idő, sőt a gyakorlatban a két robbanás közötti időtartam az egy körülforduláshoz szükséges 35 idő sokszorosa is lehet. A gép működése közben előálló mindegyik robbanás alkalmas arra, hogy a gép járókerekét (rotorát) forgásba hozza és munkát végezzen. Tapasztalat szerint azonban egy ilyen robbanás által kifej- 40 tett munka ahhoz, is elegendő, hogy a gép járókerekét ne csali egyszer, hanem igen sokszor körülforgassa. Mivel ez esetben a gép egyetlen impulzus (robbanás) hatása alatt több fordulatot végez, a forgó rész 45 szögsebessége az impulzus befejeződése után az ellenállások hatására csökken, sőt megfelelő számú fordulat után a járókerék megáll. Ha azonban a forgó részek tehetetlensége a járókerék megfelelő mé- 50 retezése vagy pedig lendkerék alkalmazása révén oly nagy, hogy az egymásután következő robbanások a járókereket állandóan forgásban tudják tartani, akkor elérhetjük azt is, hogy a járókerék igen 55 nagyra választott időközök folyamán is gyakorlatilag közel egyenletes szögsebességgel forog. Ezen forgómozgás elméletileg természetesen nem lehet egyenletes, hanem oly periódusokból áll, melyek se- 60 bességi diagrammjai közelítően egyenlő ek, mégis különösen magas fordulatszámoknál a járókerék mozgása az egyenletes forgástól alig tér el. Ha pl. a robbanás az első percben kb. 65 10.000 fordulatot hoz létre és ha bizonyos idő eltelte után a járókerék sebessége 5000 fordulatra esik vissza, mire azután a legközelebbi robbanás a járókeréknek xíjabb energiát ad át, akkor elérhető az* 70 hogy a rotor 6—7000 közepes fordulatszámmal jár és a fordulatszámban az eltérések aránylag kicsinyek. Ilyen módon a meglehetősen nagy időközökben beálló