105488. lajstromszámú szabadalom • Berendezés fénynyalábok fényerősségének regisztrálására
Megjelent 1933. évi március hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 105488. SZÁM. — VII/cl. OSZTÁLY. Berendezés fénynyalábok fényerősségének regisztrálására. Egyesült Izzólámpa és Villamossági R. T. cég- Újpest. A bejelentés napja 1931. évi január hó 23-ika. Fotogenerátoroknak fénynyalábok fényerősségének regisztrálására való alkalmazása avval a nehézséggel jár, hogy a feszültségek, amelyek a fotogenerátor meg-5 világítása folytán abban keletkeznek, nagyon kicsinyek. Ha a feszültségek növelésére az alkalmazott fény nyalábok felületi fényerősségét növeljük, pl. a fénynyalábot kisebb keresztmetszetre húzzuk össze, 10 akkor olyan területre jutunk, amelyben a feszültség már nem arányos a megvilágítás erősségével, hanem annál lassabban növekszik és bizonyos határérték felé látszik közeledni, amint ez a csatolt rajz első 15 ábráján látható, melyen az abszcissza: a megvilágítás erőssége és az ordináta: a fotogenerátor feszültsége. A feszültség növekedése a fénynyaláb fényerősségének növelésével elérhető, értékei azonban a íe-20 szültségnövekedés visszamaradása miatt a fentemlített arányossági határon felüli feszültségeknél már a megvilágítás erősségével arányos értékek alatt maradnak. Technikai alkalmazásoknál ezt a határt ott ér-25 jük el, ahol az arányosságtól való eltérések tekintélyesek kezdenek lenni, mert a fotogenerátor csak az arányossági határon belül teszi lehetővé a fényintenzitásváltozásnak feszültségingadozások alakjában való 80 hű visszaadását. Ennek következtében a technika követelményei szerint fénynyalábok intenzitásának feszültségértékek alakjában való visszaadására használandó fotogenerátorokat úgy 35 kell megszerkeszteni, hogy azok adott erősségű megvilágításnál lehetőleg nagy feszültséget adjanak és emellett a feszültség és a megvilágítás erőssége közötti arányosság megmaradjon. A találmány szerint ezt a 40 feladatot több egymás után kapcsolt fotogenerátorból álló olyan fotogenerátorcsoporttal oldjuk meg, amelynek a fénynyaláb felfogására való homloklapjai egy síkban fekvő felületekké vannak összeállítva. Hogy az ilyen több fotogenerátorból álló csoport 45 működése az ugyanazon felülettel bíró egyetlen fotogenerátorénál mennyivel hatásosabb, a következő példából tűnik ki. Egyetlen fotogenerátornál, amelynek homloklapja 1 cm2 nagyságú, a (J) in- 50 tenzitású megvilágítás (E) feszültséget vált ki. Ha ezt az 1 cma nagyságú felületet (n) számú sorbakapcsolt fotogenerátorból rakjuk össze, akkor, ha alul maradunk azon a határon, amelyen alul a feszültség 55 a megvilágítással arányosan nő, a (J) fényintenzitás ebben a fotogenerátorcsoportban (nE) feszültséget fog létesíteni. Látható tehát, hogy a fotogenerátorcsoport hatásossága elemeinek számával ará- 60 nyosan nő. A hatásosság (n) emelésével való növelésének csupán az egyidejűleg növekedő belső ellenállás szab határt. Afotogenerátorcsoport belső ellenállása ugyanis azonos felületnagyság mellett az elemek 65 számának négyzetével, (n2)-el arányos, tehát az elemek számát úgy kell megválasztanunk, az eredő belső ellenállás ne legyen túl nagy. Fentebbiekből az is világos, hogy a több 70 fotogenerátorból álló csoportnál, illetőleg berendezéseknél a megvilágítás erőssége és a feszültség közötti arányosságnak a határa megfelelően magasabb feszültségnél van. Ha ugyanis az a határ, amelynél az ará- 75 nyosságtól való számbavehető eltérés az egyes fotogenerátornál fellép, (V) nagyságú feszültség közelében van, akkor a találmányunk szerinti berendezésnél ez a határ az (n)-szer nagyobb feszültségnél, 80
