105484. lajstromszámú szabadalom • Elektróncsövekkel működtetett orgona

— 3 — harmonikusakkal szemben nagy impedan­ciát létesítsünk, anélkül, hogy az alap­hangot gyengítenők: ilyen módon a har­monikusok közötti interferenciákat elke-5 r ülj ük, ami a kellemetlen alacsony frek­venciájú lüktetések és zümmögések oka. A 6. ábrán az (L) cső olyan kiképzésű, hogy két különböző hamgot adhat. A rács­áramkörben a nagy (II) ellenállással sön­- 10 tölt (E) kapacitási van, amelyet rendsze­rint a rugóvezérlésű ÍT') billentyűnek! (M') lemeze rövidre zár. Ha a (T') billentyűt lenyomjuk, akkor az (M') lemez a (P) anódtelep minus pólusát 15 a (P) teleppel párhuzamosan kapcsolt (k) ellenállás (n) semleges pontjával össze­kapcsolja. A (T) billentyűvel a cső rendes hangját hozzuk létre, mikor is a rács negatív elő-20 feszültségű és a (C) rezgőkört a (T) bil­lentyű kontaktusa működésbe hozza. Ha ' (T) helyett a (T) kapcsolót működtetjük, az (E) kapacitás ós az (R) ellenállás a rácsra hat, amely ekkor az, éneklő lámpái 25 elve szerint működik. Minthogy (Ti) a csövet esetleg elhangolhatja, annak ha­tását úgy egyenlítjük ki, hogy a rács elő­fcszültségét a (M') kapcsoló útján meg­szüntetjük. 30 Azt a kombinációt többrácsos csővel is elvégezhetjük, amely alaphangot és any­nyi, ettől tetszés sízerint eltérő hangot ad. amennyi a rácsok száma. A többrácsos lámpát oly célból is alkalmazhatjuk, 35 hogy különböző magasságú és színezetű hangot kapjunk, ha akár ugyanazon, akár pedig más rezgésiből indulunk ki. A 7. ábra kétráesos csövet mutat, amelynek második rácsa az (o) kapaoi-40 táson és (r) változtatható ellenálláson át az anódhoz van kapcsolva, amely ellenál­lásnak az a célja, hogy az áramkörök vál­toztatása nélkül a hangmagasságot vál­toztathassuk. •45 A 8. ábra a kétráesos cső olyan kapcso­lását mutatja, amelynél a második rács hangját a kivezető (h) transzformátorral gyűjtjük. így tehát az áramkörökben bi­zonyos függetlenségünk van és a (c) 50 áramkör impedanciájának változásai a hang magasságát nem befolyásolják. A transzponáló berendezésnek (9, ábra) (M) fix állványa és hangonként egy-egy (n) vasmagos (S) tekercse van. A mecha-55 nikusan vagy villamosan vezérelt (G) le­mez a (tl, t2) pálcákon csúszik. E lemez­nek az (n) vasmagokkal szembenfekvő (I) lamellái vannak, amelyek az (S) teker­cseket viszonylagosan, helyzetük szerint többé vagy kevésbé befolyásolják, ami 60 viszont az áramkörök hangmagasságára van hatással; a (G) lemezt, például pe­dállal állíthatjuk be. A 10. ábra a hangkeltésnek külön ger-r jesztésű hangosan beszélő útján való sza- 65 bályozását mutatja. A (TI) billentyű (dl) kontaktust működtet, amelyet (I) a (d) kontaktustól szigetel és amely az anód­áramkört mimellett a zenei ára­mokat a hangosan beszélő (e) mozgó ele- 70 mébe vezeti, amely hangosan beszélőnek (Bl) telepből táplált (E) gerjesztő tekercse van. Az (E) tekercs áramkörét (d) kontak­tus zárja, miután a (dl) kontaktus ós azon­kívül a szabályozható (sl) indukciós te- 75 keres lehetővé teszi, hogy az áramnak az (E) tekercsben való megindulása a zenei) áramokkal szemben bizonyos késleltetést szenvedjen, amely (E) tekercs gerjesztés nélkül a hangosan beszélőt nem szólal- 80 tatja meg. A hangerősség szabál yozásiát hangcso­portonkénit transzformátorokkal (11. ábra) végezzük. Az (X—Y) tengely körül mozgatható (H) magnak többszörös, po- 85 láris (1, 2) stb. — itt pl. mindkét végén kereszt formájában alakított — nyúlvá­nyai vannak és egyetlen (S) szekundér tekercse van. A fix armatúrák, amelyek­nek az: (1, 2) stb.-vel, szembenfekvő (1', 2') 90 nyúlványai vannak, az egyes (e) primér tekercseket hordják (a rajz csak egy ilyen armatúrát mutat). Ha a (H) vas­mag forog, H, 2) stb. az (1', 2') stb.-vel szemben szabályozható módon helyzetét 95 változtatja, aminek következtében az in­dukciós hatás és így a csoport hangjai­nak erőssége változik. A (H) magot bár­milyen alkalmas eszközzel, pl. számlap vagy jelzőindex útján vezérelhetjük. 100 A 12. ábra szerint az árnyalatokat, vagy hangerőt az (a)-nál csuklósan fel­erősített (T) billentyűnek lenyomásával szabályozhatjuk. Ez a billentyű célsze­rűen köralakú (Q) reosztátot vezérel, 105 amely a hangáramkör tetszés szerinti} pontjához kapcsolódik. A (Q) reosztátot vagy a billentyű végéről a szaggatott vo­nallal jelzett (v) fogasívvel áttétel útján) vagy anélkül, vagy pedig (W) pedállal 110 vezéreljük, amelyre egy csoportnak ösz­szes billentyűi (Z) támasz útján hatnak. Minél jobban lenyomjuk a billentyűt, an­nál inkább működik az ellenállás és an­nál nagyobb hangerősséget kapunk. 115 A 13. ábrán láthatóan (a, q) stb. fix ellenállásokat alkalmazzuk, amelyeket a billentyű kontaktusai zárnak. A kezelő

Next

/
Oldalképek
Tartalom