105465. lajstromszámú szabadalom • Beszélő és mozgó reklámalak ismétlő hanglemezzel

Megjelent 1933. évi március hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 105466. szám. — IV/i. osztály. Eljárás és készülék gázkeverékeknek, valamint folyadékokban elnyelt gázoknak folytonos ellenőrzésére. Szikla Géza igazgató és dr. techn. Vágó Pál főmérnök Budapest. A bejelentés napja 1930. évi december hó 12-ike. A találmány eljárás és készülék gázkeverékeknek, valamint folyadékokban elnyelt gázoknak folytonos ellenőrzésére. Célja állandóan áramló gázkeverékek összetéte-5 lének és az egyes gázkomponensek menynyiségének folytonos mérése, illetőleg regisztrálása. A találmány értelmében a folytonosan áramló gázkeverékekből a komponenseket 10 vegyileg vagy fizikailag ható eszközökkel egymásután kiválasztjuk és a maradékgázokban a kiválasztás, illetőleg lekötés után visszamaradt komponensek mennyiségét vagy mennyiségeik viszonyát folytonosan 15 mérjük. E mérést egy-egy komponens kiválasztása, illetőleg lekötése után végezzük, még pedig a találmány szerint oly módon, hogy a maradékgázokat minden kiválasztás után kapilláris csövön át áramol-20 tatjuk és a kapillárisban fellépő nyomásesést mérjük. E nyomásesés Poiseuille törvénye szerint szigorúan arányos a kapilláris csövön átáramló gáz mennyiségével. A nyomást célszerűen a gázvezetékbe ik-25 tátott piezométerekkel mérjük. Az eljárás különösen alkalmas áramló folyadékokban elnyelt gázok mennyiségének folytonos mérésére, tehát pl. kazántápvíz oxigéntartalmának folytonos ellenőrzé-80 sére. A gázok mennyiségének mérése végett az időegységben állandó mennyiségű áramló fólyadéktömegekből űzzük ki a gázokat. Kazántápvízből a gázokat pl. az időegységben állandó mennyiségű víztömegek ki-35 főzése által űzzük ki, azonban az elnyelt gázok kiválasztása a vizsgálandó folyadékból tetszőleges más módon is történhetik. A találmányt kazántápvíz ellenőrzésének esetére a csatolt rajzok alapján részletesen magyarázzuk. 40 Az eljárás, illetőleg a készülék működése a Henry-féle törvényen alapszik, mely szerint a folyadékokban elnyelt gázok mennyisége a folyadékkal érintkező gázok parciális nyomásával arányos. Ha tehát folyadék 45 kot forralunk, akkor abból az elnyelés által kötött gázok eltávoznak, miután a forrás állapotára éppen az a jellemző, hogy a folyadék gőzének nyomása maga is eléri a külső nyomást és így a folyadékkal érint- 50 kező gázok parciális nyomása nullával egyenlő. A gázok parciális nyomásának eltűntével el kell hogy tűnjön ezeknek az elnyelés útján kötött mennyisége is. A felszabaduló 55 gázokat a forralással együtt járó mechanikai behatások, nevezetesen a vízoszlop kavarása erélyesen kiűzi a forró víztömegekből. Ezt a tüneményt a találmány értelmében 60 a folyadékokban, pl. vízben elnyelt gázok mérésére oly módon használjuk fel, hogy a mérendő vízből (pl. turbina kondenzátumából, illetve kazántápvízből stb.) bizonyos mennyiséget egy túlfolyóval ellátott. 65 forralón vezetünk keresztül, miközben a forraló által termelt gőzöket hűtőben cseppfolyósítjuk és a forralási hőfokon ismét a forralóhoz vezetjük vissza. A forralóban kiűzött és a vízgőzzel együtt felemelkedő 70 gázok a visszafolyó kondenzátummal nem kerülhetnek vissza a farralóba, ha oda a visszafolyó kondenzátum maga is a forralási temperaturával érkezik, tehát oly hőfokon, mely mellett újabb elnyelés nem 75 lehetséges. A kiűzött gázok tehát más utat