105448. lajstromszámú szabadalom • Távolbalátó és rádiómozgókép továbbító berendezés

— 2 — sen. A hengerpalásttá alakított felületen látható, hogy a lyukak lassú emelkedésű csavarvonal alakjában vannak elhelyezve, amely jelen esetben a henger-5 palást kerületét négyszer futja körül. Ugyanezt a lyuksorozatot sík tárcsán is kiképezhetjük, akkor a Nipkow-féle tárcsához hasonló rendszert kapunk, azzal a különbséggel, hogy a lyuksorozat négy-10 menetű spirális. A 2. ábrán az (A)-val jelölt képbontó lyukrendszert vizsgálva, a képmezőben (K) látjuk, hogy ott mindig egyszerre négy lyuk van, iami zavart okoznia. E:

zért 15 egy másik kisegítő nyílásrendszert alkalmazunk [2. ábra (B)], amely nem vesz részt a kép fölbontásában, hanem csupán az a szerepe, hogy a képmezőn belül az együtt szereplő lyukak közül csak az egyi-20 ket engedje érvényesülni, a többit pedig eltakarja. Ez a nyílásrendszer 2 rézsútos résből áll, [1., 2. ábra (X)], melyek szélesség© a jelein esetbein ia képmező V«-e, hossza pedig fele a lyuksorokkal fedett (A) felület 25 hosszának. Ez a résrendszer a jelen esetben szintén hengerpalásttá van alakítva [3., 4. ábra (B)], de kiképezhető síktárcsa formájában is. A két felület elemeit az 1. ábra mutatja a képmezőhöz és egymás-30 hoz viszonyítva. A két hengerpalást koaxiálisan van elhelyezve, amennyiben a külső lassabban forgó palást tengelye cső, és ebben vonul végig a. belső, gyorsabb forgású rendszer tengelye [3., 4. ábra (e, 35 f)], amely a külső esőtengelyben elhelyezett golyóscsapágyakban [4. ábra (1, 2)] forog. A külső csőtengely egyúttal a meghajtó motor [4. ábra (M)] tengelye is. A két rendszer forgásviszonya: A : B—8:1. 40 A két hengerpalást között a kapcsolatot, valamint a forgásviszonyt a (pl) és (p2) fogaskerékpárok biztosítják (3., 4. ábra). A felbontandó képet az (S) síkban állítjuk elő (3., 4., 5. ábra), mely sík az (A) 45 rendszer külső felületén fekszik, mely felület a nagy sugarat (cca 45 cm) tekintve. 45 mm-es ívdarabon síknak vehető. Az előállított és az (S) síkban lebegő képnek azonban csak az a kis (0.25X0.25 mm) 50 nagyságú eleme érvényesül, amelyet a lyuksorozat momentán érvényesülő furata kijelöl [1. ábra (P)], illetve ezen a nyíláson csak azok a fénysugarak jutnak át, amelyek a (P) pontnak a képét az (S) 55 síkba, rajzolják (5. ábra), a többi pont nem érvényesül, illetve az ezekről jövő fénysugarak útja el van vágva. A működés a következő: (1. ábra) mindkét nyílásrendszer függőlegesen felülről lefelé mozog, ez a lyuksor sebessége nyolc- 6C szorosa a (b) rés sebességének (lásd egyszerű és kettős nyíl), a momentán érvényesülő lyuk (P). Ez a pont (a) mozgásával együtt az (1) helyzetből végigmegy a (2) helyzetbe. Vagyis egy 0.25 mm széles 65 sávot súrol végig. Ezt a lyuksort nyomon követi a következő lyuksor [2. ábra (A)], amely az előbbit 45 mm távolságban, vagyis a képmező magasságával követi. A második lyuksor minden eleme az előb- 70 biekhez képest 0.25 mrn-nyire (a lyuk szélességével oldalvást el van tolva). A második lyuk tehát egy iijabb 0.25 mm-es csíkot fog az előbbi mellett végigsúrolni. Közben azonban a (b)-vel jelölt [(B) felii- 75 leien fekvő] rés oldalt vándorol, ami a rés ferdeségéből és függőleges mozgásából következik. A (b) rés vándorlása olyan, hogy a. momentán érvényesülő (P) lyuk pályája mindenkor a résen belül fut le 80 (lásd 1. ábra). A (b) rés nagyobb ferdeségéből következik, hogy forgása, lassúbb lehet, mint az (A) felület forgása. Ez a játék folyton ismétlődik, tehát ilyenformán a lyukrendszer az egész képmezőt függő- 85 leges csíkok formájában végigpásztázza, egymásután sorjában érvényesülésre juttatva annak minden egyes 0.25X0.25 mm nagyságú kép elemét. Egy teljes végigpásztázás Vi6 mp-ig tart, vagyis egy má- 90 sodperc alatt 16 képmező kerül földolgozásra (normális mozgóképfrekvencia). A játék folytonosan ismétlődik, eközben a kép természetesen változhat akár mozifilmről, akár valóságos jelenetről van szó. 95! A (P) ponton átjutó fénysugár a mö- , götte elhelyezett (c) fotoelektromos: cellát ' éri (3., 4., 5. ábra). A pont képének fénybeli erőssége a pont árnyalata szerint vál- ! tozik. A pont ezen változásainak meg- 100 felelően a fotocellán átvezetett áram erős- ' sége változik, és ezeket az áramimpulzusokat azután egy rádióadó modulálására használjuk föl. Ez a cella a célnak megfelelően lapos, széles kiképzést kap. A 105 fénysugarak a fotocella érzékeny rétegén már nem adnak éles képet [5. ábra (P)], ez azonban itt nem hátrány, mivel a kép felaprózása már az éles rajzú (S) síkban megtörtént és a fotocellán már csak ezek 110 a fénysugarak intenzitásbeli árnyalatai érdekelnek bennünket, ez pedig nincsen a pont élességéhez kötve. A hasonló berendezéseknél1

szükséges szinkronjárás biztosításáról a (Z) szinkronizáló berendezés 115 gondoskodik (4. ábra). A szinkronizáló be-