105290. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egészen vagy részben mikroporózus kaucsukból vagy tárgyak összeköttetéseinek létesítésére egymással vagy más anyagokból álló tárgyakkal

Megjelent 1933. évi március hó 317-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI KIRrtSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 105290. SZÁM. — Xl/b. (Xl/d.) OSZTÁLY. Eljárás egészen vagy részben mikroporózus kaucsukból való tárgyak összeköttetéseinek létesítésére egymással vagy más anyagokból álló tárgyakkal. Metallgresellschaft A. G. Frankfurt a/M. A bejelentés napja 1930. évi november hó 26-ika. Németországi elsőbbsége 1930. évi január hó 8-ika. Az eljárás mikroporózus kaucsuktestekrnek egymáshoz vagy más testekhez való megerősítésére vonatkozik. Erre a célra eddig különböző kitteket és ra gasz -5 tó szereiket használtak. Az efféle szerelt alkalmazása azonban, különösen olyan esetekben volt hátrányos, ahol olyan tárgyiakról volt szó, melyeknél a kaucsuknak rendkívül nagy ellenálló képessége 10 döntő szerepet játszik, pl. szűröknél, mindenekelőtt erősein savas vagy erősien alkáliás folyadékok szűrőinél. Minthogy igen nagy szűrőiknek — amilyenek az iparban használatosak — egy darabból 15 való előállítása nehézségekkel jár, kénytelenek vagyunk ezeket több darabból öszszeállíitani. Minthogy eddig nem találtak olyan szert, melynek kémiai ellenállóképessége a kaucsukszűrő-lemezekével azo-20 no®, az ilyen nagy szűrők alkalmazási tere a, ragasztási helyek folytán erősen korlátozott volt. A találmány lehetővé teszi ragasztószeriek alkalmazása, tehát kémiailag kevésbé 25 ellenállóképes helyek előállítása nélkül, mikroporózus kaucsukdaraboknak egymással való összeköttetését ós megengedi mikroporózus-kaucsukniaik más anyagokkal, pl. fémekkel, üveggel, fával, betonnal 30 és máseffélével való egyszerű és mégis rendkívül szilárd egyesítését. A találmány azion alapszik, hogy a mikroporózus kaucsuk felhevítéskor szívós masszáivá olvad meg, amely ragasztósze-35 riiil szolgálhat és amely a ragasztott helyéknek a massza megmerevedés! hőmérséklete alá való lehűlése után rendkívül szilárd össiaeikiöftteitésfiket ad. Ha pl. két porózus kauosnkdarabot egymással akarunk összekötni, célszerűen úgy járunk el, 40 hogy a két egymással egyesítendő felületet, felületesen, pl. forró vasalóval való többszörös végigsimítással addig hevítjük fel, míg a kaucsuk a felületen sima, szívósan folyó réteggé meg nem olvadt. A 45 megolvadt felületeket ezután egymásra helyezzük, összenyomjuk ós kihűlni hagyjiuk. A ragasztott helyek már közvetlenül a lehűlés után igen nagy szilárdságúak, de szilárdságuk utólag, pl. egy nap 50 alatt még észrevehetően fokozódik. Az e nemű összeköttetés előnyei azonban nemcsak a külön ragasztószer elkerülésén alapulnak, hanem azon is, hogy a ragasztóréteg a változatlan mikroporózus 55 kaucsukkal szerves összeköttetésben van. Ez magával hozza azit is, hogy kisebb számú érintkezési hely fog keletkezni. Ha pl. valamely (A) test két darabját (B) ragasztószerrel összeragasztjuk, úgy a eo középső (B) rétegnek a két külső (A) réteg felé két határolló felülete f og létesülni. Ha azonban két mikroporózus kaucsukdarabot a találmány szerinti eljárással ragasztunk össze, úgy az előkezelt rétegek 65 között az érintkezés helyén csak egy határoló felület fog előállni. Minthogy a határoló felületek (az érintkezés elkerülhetetlen hiányossága következtében) az összeköttetések nem kielégítő szilárdságá- 70 nak okai, magától értetődik, hogy az idegen ragasztóanyag nélkül dolgozó eljárás már elvileg is felülmúlja a ragasztószerrel dolgozót. Nem is kell az összeköttetési helyeken 75 felületesen megolvasztott részeket közvetlenül a hőkezelés után egymással egyesíteni, hanem foganatosíthatjuk ezt korlát-