105274. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés klór vagy másefféle víztisztító anyagok áramló vízben vagy szennyvízben való indikálására és mennyiségének szabályozására

- 3 — lik és fordítva. A (7) motor és a (8) klórszelep előnyösen fogaskerékáttétel vagy csavar hajtás útján vannak egymással öszszekapcsolva. 5 A találmány szerinti eljárásnak a 2. ábra szerinti berendezés segélyével való foganatosításánál a hozaggal ellátandó víz a (10) főcsőben balról jobbfelé áramlik, s beléje a (12) tartányból a (11) veze-10 lékein át klórvizet adagolunk, melyet a (13) gázpalackból a (14) adagolószerkezeten átáramló klórgáznak vízben való feloldása útján állítottunk elő. A (10) vezetékből a klórvíz beömlési helye előtt belelő torkoló (15) segédvezetéken át vezetjük a még hozagmentojs vizet a (16) elektrolitikus cellába, a (17) T-esövön keresztül, melyben a vörösrézből való (18) elektróda víai elhelyezve. Ugyancsák ebbe az elek-20 trolitikus cellába vezetjük a klórozott víz tgy részét is a (19) vezetékelágazáson keresztül, mely a (10) fővezetékhez a klórvízvezeték betorkolásának helye után csatlakozik. Ez a víz a cellába a (20) T-csövön 25 át ömlik be, melyben az aranyból álló másik (21) elektróda van. A (16) cellában a T-darabokon kívül keletkező, hozagmentes és klórozott vízből álló, elegyet a (22) túlfolyócsövön át vezetjük el, pl. a (10) 30 fővezetékbe. A (18) és (21) elektródák a (23) berendezéssel vannak összekapcsolva, mely Wheatstone-hidat képez ós melynek (25) galvanométermutatója az 1. ábrán szem-35 léltetetthez hasonló módon a (27) vezetéken át folyó segédvízáram (26) szabályozószelepét vezérli. E segédvízáramlás a (29) torlasztótárcsa két oldalán nyomáskülönbséget hoz létre, mely a (28) és (32) vezeté-40 kek közvetítésével a (31) klóradagolókészülék szabályozószelepót vezérli. E szokásos kiképzésű (31) klóradagolökészülék részletei a rajzon, az egyszerűség kedveért, nincsenek feltüntetve. 45 A (31) adagolókészülék segélyével a (33) tartányban előállított klórvizet, melynek mennyisége a galvanométer (25) mutatójának állásától függ, a (34) vezetéken át ugyanabba a (11) vezetékbe vezetjük, 50 mely a (12) tartányból jövő klórvizet is vezeti a (10) fővezetékbe. A 2. ábra szerinti berendezés működése fenti leírásból további magyarázat nélkül is érthető. A víz kezeléséhez szükséges 55 klór alapmennyiségét a vízbe állandóan vezetjük be, s csak a csúcsszüfcségletnek megfelelő mennyiséget szabályozzuk a találmány szerinti módon. Minthogy a galvanométer (25) mutatójának kitérése mindig a kezelt víz klórtartalmától függ, 60 a beadagolandó csúcsmennyiségét mindig a mutató állásától, azaz a (18) és (21) elektródák közti feszültségkülönbségtől, tehát a víz klórtartalmától függő módon szabályozzuk. 65 Érzékeny galvanométer mutatójának kitérései teljesen elegendők ahhoz, hogy a kívánt szabályozást előidézzék. Így pl. az elektródák között a következő feszültségek léptek fel: 70 1. A klórozott víz által körülfolyt elektróda arany, a még klórozatlan víztől körülfolyt elektróda pedig vörösréz volt. Ha mindkét elektródára közönséges vízvezetéki vizet folyattunk, a kettő közti feszült- 75 ség 110 millivoltot tett fci. Ha az aranyelektródát öblítő víz literenkint 0.05 mg szabad klórt tartalmazott, a feszültség 163 millivoltot, 0.06 mg szabad klórtartalom esetén a feszültség 175 millivoltot, 80 literenkint 0.1 mg klór esetén pedig 203 millivoltot tett ki. 2. Ha mindkét elektróda aranyból volt, akkor köztük közönséges vízvezetéki vízben 17 millivolt feszültség lépett fel. Ha 85 az egyik elektródát körüláramló víz literenkint 0.05 mg szabad klórt, tartalmazott, a feszültség 53 millivoltot tett ki. Literenkint 0.06 mg szabad klór esetén a feszültség 61 millivoltot és literenkint 90 0.1 mg klór esetén pedig 149 millivoltot tett ki. Hasonló kedvező eredményeket érünk el más elektródapárokkal, pl. a klórozott vízben platinával vagy arannyal, a klórozat- 95 lainban pedig ezüsttel, rézzel vagy cinkkel, de dolgozhatunk két vörösrézelektrödával is. Olyan vizek vagy szennyvizek esetén, melyek a klórt nagy mértékben képesek 100 lekötni, ezek pH-órtéke a fclórozás után annyira csökkenhet, hogy az elektródák közt előálló áramok mérésénél pontatlanságok lépnek fel. E hibaforrások kiküszöbölésére célszerűnek bizonyult a mérésre 105 való klórozott, savanyú, vízbe annak semlegesítése céljából az elektródákkal való érintkezése előtt alkáliáknak vagy karbonátoknak, pl. a víznek kai ciuinkarbonáton való átvezetése útján történő beadago- 110 lása. Ekkor azonban a klórozatlan víznek a mérés előtt ugyanilyen módon való kezelése is ajánlatos. , A találmány szerinti eljárás nincsen víz vagy szennyvíz klórtartalmának mérésére 115 vagy szabályozására korlátozva, ameny-