105262. lajstromszámú szabadalom • Kvarcburás fényelektromos cella

e részén a fény számára va.ló (10) belépő nyílás marad szabadon. A találmány értelmében a kvarcbúra és az ezüstbevonat között úg'y létesítünk 5 kapcsolatot, liogy a (6) vezetéket a (11) nyomórugóval látjuk el, amely végein a burával kapcsolatban álló rövid (12) platinadróitot tartja. A platinadróitot úgy kapcsoljuk a kvarcbúrához, hogy pl. eg'y 10 ú. n. kvarcégő lángjával a kvarcbúra külső falazatának azon helyén hevítjük, amely a pla-tinadrótnak a belső falazattal való érintkezési helyével átellenben fekszik. Arra az eredményre jutottunk 15 ugyanis, hogy a platinadrót egy része gömb- vagy más hasonló alakra olvad össze, amely azután a (11) rugó nyomása folytán erősen tapad a kvarcbúra belső falazalára és ily módon a burával biztos 20 kontaktust létesít. A hő és a rugónyoniás együttes hatására a falazat kissé kidudorodik vagy kidomborodik, mint ezt (17)-nél jelöltük. Eddig teljesen lehetetlennek tartották, hogy fémdrót ós kvaretest között 25 erős kapcsolatot létesíthessünk, azon nehézség folytán, hogy kvarcot olvasszunk és egyúttal a ibevezetődrótoit a kívánt helyzetben tartsuk meg. A bevezetődrót ós a kvarc között az ismertetett módon 30 létesített kapcsolat lényege ugyan még •nincsen teljesein felderítve, de feltételezhető, hogy azt részben az illető, lokálisan hevített helynek rendkívül nagy felületi feszültsége okozza, részben pedig azáltal 35 létesül, hogy a bevezetődrót a kvarcbúrába hatol. Minden esetre azonban megállapítottuk, hogy az ily módon létesített kapcsolat nagyon erős és üzem közben jól beválik. 4:) Miután az ezüstöt vagy más borító fémet a cső belső falára csaptuk le, azon részt beleértve, ahol ia kvarc és a bevezető drót közötti kapcsolat van, a csőbe nagy érzékenységű fémet, mint lítiumot 45 vagy nátriumot viszünk be. E fémet célszerűen a (13) fémcsöveeskéhen rendezzük el, amelyet a vezetők egyikében a (14) drót es a (15) tartó segítségével erősítünk meg. A (13) csövecskét mindkét végén le-50 csípjük és azon végén, amelyre a drót va,n erősítve, azonkívül be is forrasztjuk. A fényérzékeny anyagot kötőanyaggal, mint aluminiuimnial, magnéziummal vagy kalciummal együtt visszük he a csövecskébe, amelyet azután beforrasztunk és a 55 kvarciburábia visszük be. A csövecskét azután a rajzban nem ábrázolt, a burán kívül elrendezett cséve útján nagy frekvenciával hevítjük, ami által az alkáligőz ÍV csövecske be nem forrasztott végén 60 eltávozik és az ezüstrétegen lerakódik. Annak elkerülésére, hogy alkáligőz lecsapása révén a bevezetődretok beforrasztási. heilyén rövidzárlat keletkezzék, a szigetelési út megnövelésére, az egyik veze- 65 tőre a (16) üvegcsövecskét húzzuk fel. Adott esetben körülbelül 75/1000 m higanynyoimású nemes gázt vezethetünk a cellába. ! Ahhoz, hogy a cellát tizembe helyez- 70 ziik, a. (6) és (7) vezetőket feszültségre kapcsoljuk. Ha azután a (10) ablakon át ibolyántúli fény esik az alkálirétegre, a cella ellenállása a ráeső fény erősségének megfelelően csökken. Az ismertetett el- 75 rendezést természetesen más frekvenciájú fény mérésére is felhasználhatjuk. Szabadálm i igán yek: 1. Kvarcburás fényelektromos cella, azzal jellemezve, hogy a fényérzékeny ré- 80 iteggel kontaktusban álló vezető nyomással fekszik a kvarcbura belső falazatára, úgy hogy a külső falazatnak az érintkezési hellyel szembenfekvő helyének kvarcégővel vagy máseffélé- 85 vei való hevítése útján erősein tapadó kapcsolat létesíthető a vezető és a ikvarcibura között. 2. Az 1. igényben védett fényelektromos cella foganatosítási alakja, azzal jeille- 90 mezve, hogy a bevezetődróthoz egyik végén platimadrótot tartó nyomórugó van erősítve. 3. Eljárás az 1. és 2. igényben védett fényelektromos cella előállítására, azzal 95 jellemezve, hogy a kvarcbúra belső falazata és a vezetődrót közötti érintkezési hellyel átellenben lévő helyet a külső falazaton oly mértékben hevítjük, hogy a kvarcbura e helyen kifelé 10C dudorodjék. 1 rajzlap melléklettel. Pallíis nyomda. Budapest.