105239. lajstromszámú szabadalom • Mechanikailag rezgő szitaszerkezet

Megjelent 1933. évi február hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI ISIJtÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 105239. SZÁM. — X/i. OSZTÁLY. Mechanikailag rezgő szitaszerkezet. Scliieferstein Georgr Heinrich főmérnök Berlin. A bejelentés napja 1931. évi julius hó 14 ike. A lyuk,sínt olt lemezek vagy szövetek, amelyek a mechanikai szitálószerkezeteknél az anyagot nagyság szerint osztályozzák, ill. fajtázzák, oly felületiszerű alakza-5 tok, amelyeknél a rugalmasság és a tömeg megközelítőleg vagy teljesem egyenletesen elosztott és így szitaszerkezetekbe beépítve, önmagukban rezgésre gerjeszthetők. Tegyük fel, hogy ilyen (b) szövet 10 vagy szitafeilület (a) keretbe (1—5. ábra) befogott és a mechanikai szitálószerkezetea belül rögzített, továbbá, hogy a (d) szekrényből álló (1. és 2. ábra) és rugalmas (e) gumipárnákbaín ágyazott szitáló-15 szerkezetet (1., 2. és 5. ábra), rezgőképes alakzatként, körülfutó, kiegyenlítetlen (u) súly (1. és 2. ábra) körrezgésre gerjeszti, akkor természetesen a (b) szitafelületre is az (u) súly előidézte rezgésre 20 készítető szakaszos erőimpulzusok hatnak. A (b) szitaifelület ezáltal a bepontozott vonal szerint (1. és 2. ábra) membránszer űen behajlik, amely behajlások, rezonancia esetében, igen tekintélyes igéinybe-25 vételeiket képesek előidézni. A találmány alapját alkotó új megismerés szerint a folyamat kb. a következőképpen játszódik le. Az (u) súly fordulatszámának fokozá-30 sáival a szitálószerkezet rezgésszáma állandóan növekszik, amikor is egyúttal a (b) szitafelületnek (xl) kilengése (1. ábra), amely a szita megindulásakor alig volt meghatározható, gyorsan növekszik ós 55 maximum felé törekszik, amelyet (VI) rezgésszámmal ér el, majd ismét hirtelen esökken. Ha a (b) szitafelületet megosztjuk, pl. úgy, hogy hossz- és harántirányban egytO egy, a 2. ábra szerint a szitafelület középpontjában egymást keresztező (g) és (h) bordát rendezünk el ós az előbbi kísérletet megismételjük, akkor azt találjuk, hogy az i(u) súly (nl) fordulatszámánál, melynél a szitafelületnek az első 45 kísérletnél maximális kilengése volt, tehát rezonanciában volt. most már aránylag nyugalom uralkodik és hogy sokkal nagyobb (n2) fordulatszámnál figyelhetünk meg ismét hasonló rezonanciajelen- 50 séget, melynél azonban az (x2) kilengés sokkal kisebb a korábbi (xl) kilengésnél. Ha a viszonyok olyanok, hogy a szitálószerkezet üzemi fordulatszáma elég mélyen fekszik az új, (n2) rezonaeia-fordu- 55 latszám alatt, akkor a megadott eszköz elegendő a szitafelület ismertetett kilengéseinek hatálytalanítására, mely kilengések túügénybevételt és ezzel pusztítást vonhatnak maguk után. Az első megosz- 60 itást második és harmadik is követheti. Figyelembe veendő azonban, hogy különösen nagymérvű megosztásnál az újonnan keletkező alakzat maga is megint ráesszerű alakzat vagy szövet, amelynek 65 mint egységnek megint (Vr) eredő önrezgése van, amelyre azonos feltétel érvényes, vagyis a másodpercnyi üzemi fordulatno számnak, tehát -nak oO mélyebebn kell feküdnie a megosztás folytán keletkezett 70 egyes Vm szitamiembránok ömirezgési számánál, ill. mint a megosztott, bordás szitarács összes önrezgésónek; tehát no 60 < Vm ill. ~ < Vr A jelen találmány alapját alkotó gondolat 75 tehát azon alapszik, hogy a (b) szitafelületet addig osztjuk meg rószmembrá-