105221. lajstromszámú szabadalom • Mozgófénykép vetítő vagy felvevő készülék

Megjelent 1933. évi február hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 105221. SZÁM. IX/ll. OSZTÁLY. Mozgófénykép vetítő- vagy felvevő készülék. Jan Bledowski fizikai intézeti asszisztens Varsó. A bejelentés napja 1927. évi október hó 19-ike. Lengyelországi elsőbbsége 1926. évi október hó 23-ika. A találmány vetítő készülék, mely a képvándorlás kiegyenlítésének ismeretes problémáját optikai úton oldja meg, vagyis az úgynevezett fényelzáró (Blende) 5 kiküszöbölését célozza. A megoldás egy néhány optikai test felhasználásával és a kiegyenlítő készüléknek tiszta forgómozgása segélyével történik. Ha a készüléket hasonló célú ismert berendezésekkel ha-10 sonlítjuk össze, azt találjak, hogy a készülék segélyével megtakaríthatjuk az optikai testek feleslegesen nagy mennyiségét és függetleníthetjük a megoldást a készülék mozgásának pontosságától, mi-15 nek gyors csökkenése eleve is bizonyos. A találmány alapgondolata, hogy a készüléket egy a képszalagot vezető mozgó és egy abban elrendezett helybenálló optikai rendszerből építjük fel, olykép, hogy 20 a mozgó rendszer bizonyos pontjait optikailag összekapcsoljuk az álló rendszer megfelelő pontjaival. Az optikai összekapcsolás úgy értendő, hogy a mozgó rendszer valamely pontján áthaladó fénysuga-25 rak ezen pont mozgása közben mindig az álló rendszer egy ós ugyanazon pontjában hoznak létre képet; ez utóbbi pontot tekintjük az előbb említett ponttal optikailag összekapcsoltnak. Hogyha már most a 30 mozgó optikai rendszerrel a képszalagot (filmet) mereven összekapcsoljuk, akkor ezen képszalag bármely pontján áthaladó fénysugár ezen pont képét a képszalag mozgása közben mindig ugyanazon he-35 lyen fogja létrehozni, miáltal a képvándorlás kiegyenlítése, vagyis a kép stabilizálása megoldást nyert. Megjegyzendő, hogy a nyert helyberiálló kép nem tényleges, hanem virtuális képe 40 a mozgatott képnek, vagy a mozgatott kép egy részének. Ezen virtuális kép adja meg tulajdonképen az alapot a tényleges kép létesítésére a kiegyenlítő készüléktől tetszőleges távolságban. Ezen célból csupán a helybenálló virtuális képet kell egy ob- 45 jektiv, vagy más optikai készülék segélyével a felfogó ernyőre vetíteni. Azon eljárásnál tehát, melynél valamely mozgó tárgy helybenáiió képét állítjuk elő a tértetszőleges helyén, a virtuális képnek van 50 fontossága. Ez a működésmód tehát ellentétben áll a 380,068., 380,069., 395,305. számú ós a hasonló német szabadalmakkal, melyek azon tényleges kép felhasználásán alapszanak, mely kizárólag a körbenforgo 55 lencsegyűrű alkalmazásával keletkezik. A fentemlített alapelveken felépülő vetítőkészülékek egyik kiviteli példáját a csatolt rajz szemlélteti. Az 1—4. ábrák a készülék keresztmetszetei különböző hely- 60 zeteíkben. A berendezés főrésze az (1) stabilizátor. A stabilizátor (2) és (3) tárcsái a (4) fogakat hordozzák, melyek a (10) képszalag (film) (18) görgőivel hoznak létre összeköt- 65 tetést és a képszalagot magukkal viszik. A (2) és (3) tárcsák az (5) átlátszó anyagból készült alkotó irányú rudak és (6) válaszfalak segélyével szilárd dobbá vannak egyesítve. A dob az (o) tengely körül az 70 (r) nyíl irányában forog. A stabilizátorhoz tartoznak még a (7, 8) és (9) lencsék. A (7) lencsék gyűrűt alkotnak és az optikai berendezés forgó részét képezik, mimellett a következő követelményéket elé- 75 gítik ki: Gyujtótávolságaik egymással egyenlők és negatívek, vagyis a lencsék konkávak. A lencsék száma páros, úgy hogy a szembenfekvő lencsékből álló minden egyes lencsepár optikai főtengelye 80