105214. lajstromszámú szabadalom • Eljárás falkötővas hegesztés nélküli előállítására

Megjelent 1933. évi február hó 44-én. MAGYAR KIRÁLYI MEffBL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 105214. SZÁM. — VlII/d. OSZTÁLY. Eljárás falkötő vas hegesztés nélküli előállítására. Losonczi János műlakatos Debrecen. A bejelentés napja 1931. évi április hó 15-ike. A íalkötővasnak szemes részét és kötés helyeit ezideig hegesztés útján szokták előállítani. A hegesztés sok szenet, fáradságot, időt és nehéz munkát igénye], 5 amellett pedig a szálvasat, amiből a falkötő vas készül, a hegesztés helyén lényegesen meggyengíti és az sohasem megbízható. A találmány teljesen megbízható szemek és kötések előállítását teszi lehe-LO tővé, miáltal a találmány szerinti eljárással készített falkötővas, az eddigiekkel szemben, gyengébb méretezésű vasanyagból készíthető s így nagy mennyiségű vasanyag takarítható meg, amellett készí-L5 téséhez a hegesztett eljárással szemben jóval kevesebb munkaidő szükséges és előállításához is kevesebb szénmennyiségre van szükség. A mellékelt rajz ÍO 1. és 2. ábráján a találmány szerinti eljárás szerint készült szemek oldalnézete látható. A 3. ábra a 2. ábra szemes része foglaló gyűrűjének előlnézetét szemlélteti. A Jó 4. ábra a 2. ábrán feltüntetett szemes rész foglaló gyűrűjének távlati képét ábrázolja. Az 5. ábra azt a laposvasat ábrázolja, amiből a 3—4. ábrákon feltüntetett gyűrűk JO készülnek. A 6—7. ábrákon a kötéshelyeknek oldalnézetei láthatók. A 8. ábrában a 7. ábrán feltüntetett kötés (i) gyűrűjén át vett metszet látható. 55 A mellékelt rajz 1—2. ábráján feltüntetett szemek készítése akként történik, hogy a (b) laposvas (c) végét a kívánt alakban, az 1—2. ábrákban feltüntetett helyzetbe visszahajlítjuk, azután az 1. ábrán feltüntetett (c) vasvégre ós a (b) vasra 40 (e) vasgyűrűt húzunk fel és a (c) vasvéget, mint a 2. ábra mutatja, (f) helyzetbe hajlítjuk ki, miáltal az (e) vasgyűrű, a lecsúszás ellen, biztosítva van, a (d) szem pedig a vas keresztmetszeté- 45 nek megfelelő, legnagyobb ellenállásokat is kibírja. A 6—7. ábrákon feltüntetett kötések előállítására (b, bl) laposvasaknak (h, hl) végeit, a vas egy vagy kétszeres vastag- 50 ságának megfelelő hosszban, egymásra visszahajlítjuk, azután pedig a vas végének egy nagyobb darabját a (h) résszel mégegyszer, a 6. ábrán látható módon, a (b) vasrészre hajlítjuk, miáltal kettős 55 vastagságú, kissé ferde (g, gl) vasvég keletkezik. Az így előkészített (b, bl) vasakat olyképen akasztjuk egymásba, hogy a (j, jl) vashoz simuljanak, míg a (h, hl) végek 60 tompán egymáshoz ütköznek. E helyzetben a 8. ábrán feltüntetett (i) vasgyűrűt, a 7. ábrán szemléltetett módon, mindkét oldalról felhúzzuk az összeilleszkedő vasrészekre, mely (i, il) vasgyűrűk pusztán 65 csak a kötőrészek egymás mellett való tartására szolgálnak, míg a fellépő htizóerőket a kötés helyein tompán ütköző (h, hl) részek veszik fel. A (g, gl) kötésifelületi részek ferde hely- 70 zete következtében és az (i, il) gyűrű felverése folytán a kötés kellő szilárdságot kap és nem oldódhatik. A találmány a rajzon bemutatott, példaképem, kiviteli alakoktól számos elté- 75 réssel is készíthető anélkül, hogy ezáltal lényegében változást szenvedne.