105123. lajstromszámú szabadalom • berendezés egyenáramnak kommutálására többfázisú tekercselésben

Megjelent 1933. évi február hó 1-én. M AGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 105133. SZÁM. — vn/g. OSZTÁLY. Berendezés egyenáramnak kommutálására többfázisú tekercselésben. A. G. Brown Boveri & Cie. cég- Baden. A bejelentés napja 193Q. évi március hó 13-ika. Németországi elsőbbsége 1929. évi március hó 30-ika. Ismeretes, hogy egyenáramú motorok üzemfeszültségét főképen a kollektor lamellafeszültsége, a lamellák száma, szóval a kommutáló nehézségek határolják. Meg-5 kisérelték már, hogy a kommutálást a kollektoron villamosszelepek alkalmazásával javítsák olykép, hogy a kollektornak csúszóketeit legalább két részkefére osztották ós e részkefek közé a szelepeket 10 iktatták. Egyenáramot váltóárammá alakító berendezéseknél azt is megkísérelték, hogy az egyenáramot szelepeken át az áramalakítónak tekercselésébe közvetlenül vezessék. Mindezen kísérletek azonban 15 a gyakorlatban csak részleges eredményt hoztak. További kísérletek azt mutatták, hogy a nehézségeket úgy kerülhetjük el, hogy az egyenáramú motornak mechanikai kominutálását oly kommutáló folya-20 mattal helyettesítjük, mint amilyen a higanygőzegyenirányítókban van. Ismere tesek továbbá oly berendezések, melyek egyenáramot több fázisú tekercselésben komim!tálnak, melynél a különböző táp-25 pontokat egymásután, a munkaáramot vezető mechanikus kommutátorok megkerülésévél, szelepeken vagy fényíveken át az egyenáramhozzávezetéshez vagy elvezetéshez kapcsoljuk és mely berendezéseknél 30 a szelepként működő anódokhoz folyó munkaáramra váltóáramot helyezünk felül, melynek rezgésszáma (frekvenciája) nagyobb mint a többfázisú tekercselésben egyidejűleg előállított, többfázisú áram-35 alap-harmonikusának rezgésszáma. Ezt azzal érték el, hogy egyenáramú horgonytekercselésnek (forgórésztekercselésnek) különböző elágazásait szelepeken vagy fényíveken át az egyeiiáram-hozzávezetés-40 hez vagy egynárain-elvezetéshez kapcsolták. E célra elektroncsöveket nehézség nélkül alkalmazhatunk. Ha azonban nagyobb teljesítményeknél az elektroncsöveket higanygőzszelepekkel kívánjuk helyettesíteni, ágy ennek az a hátránya, hogy 45 az egyszer begyulladt higanygőzfényívet a rácsára kapcsolt negatív feszültséggel el nem olthatjuk. Ily negatív rácsfeszültséggel ugyanis csakis a fényívnek kelet kezését vagyis áramkeletkezését akadá- 50 lyozhatjuk meg. A higanygőz-egyenirányítóknak e hátrányát úgy szüntették meg, hogy az áramhozzávezetést és áramelvezetést a forgórész-tekercselésnek legalább két pontján elkülönítve végezték 55 és hogy e csatlakozási pontok közé váltó áramú feszültségeket iktattak. E váltóáramú feszültség oly váltóáramot létesít, mely a tulajdonképeni munkaegyenárainra felül van helyezve, mely munka- 60 egyenáram azonos részekben áramlik a forgórésztekercselés különböző hozzávezetéseiben és elvezetéseiben. A váltóáramnak amplitúdója önmagától akkorára áll be, mint amekkora a hozzávezetésekben és 65 elvezetésekben keringő részegyenáram. Ezzel elérték, hogy a forgórész hozzávezeíéseiben és elvezetéseiben keringő részegyenáramok értéke időszakosan a zéruson halad keresztül, míg a forgórészen 70 átvezetet egyenáramot a felülhelyezett váltóáram nem befolyásolja. Azzal, hogy a részáramok erőssége hullámzik és időnkint a zéruson halad át, a higanygőzfényívet vezérelt ráccsal befolyásolhatták. 75 Az eddig ismert berendezéseknél tehát az egyenáramot vezérelt rácsú higanygőzegyenirányítóban többfázisú árammá bontották szét és az egyenirányítónak vezérlőképességét úgy biztosították, hogy a hi- 80