105121. lajstromszámú szabadalom • Kapocs, különösen talpfák számára és eljárás annak előállítására

Megjelent 1933. évi február hó 1-én. MAG TAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 105121. SZÁM. — Va/1. OSZTÁLY. Kapocs, különösen talpfák számára és eljárás annak előállítására. Tavy Lóránd oki. gépészmérnök, szabadalmi ügyvivő Budapest, mint Beczkóy József oki. gépészmérnök budapesti lakos jogutódja. A bejelentés napja 1930. évi november hó 25-ike. A találmány haszonfákon, különösen vasiúti talpfákon keletkező aszási repedések meggátlásáira vagy a repedések tovaterjedéséinek megakadályozására való kap-5 csókból, valamint azok előállítására való eljárásból áll. A fenti célra már nagyszámú kapocs ismeretes, melyek közül azonban az összes műszaki és gazdaságossági követelmények-10 nek egy sem tudott megfelelni tökéletesen. Műszakilag legtökéletesebbeknek az úgynevezett szárnyaskapcsok bizonyultak, melyek vasból, pl. szalágvasböl készült, egyenes, szalagalakú gerincből és ezen, 15 egymásba kapcsolódó hasítékok útján megerősített rögzítőelemekből, az ú. n. szárnyakból álltak. E kapcsok kezelését azonban megnehezíti és megdrágítja az, hogy három különálló darabból (egy gerinc és 20 két szárny) állnak, melyek csak beveréskor egyesülnek kapoccsá, valamint az, hogy beverésiilchöz elővéső vagy beverőszerszámra is szükség van. A találmány az efféle kapcsok tökélete-25 sítését célozza oly kapocs előállításával, mely a szárnyaskapcsok mechanikailag helyes alakját megtartva, sőt javítva, már beverés előtt is egyetlen darabot alkot és pusztán kalapáccsal biztosan, az elgörbü-30 lés számbavehető vészéivé nélkül verhető be. Azt találtam, hogy e célt elérhetjük, ha a gerincet hegesztés és pedig, előnyösen, elektromos hegesztés útján, erősítjük össze 35 a rögzítőelemekkel egyetlen darabbá. A találmány szerinti kapocs, ennek megfeHelőleg, a rögzítőelemek közti részén, egyenes, szalagalakii gerincből (melynek meghajlított végei, adott esetben, önmagában véve ismeretes módon, szintén rög- 40 zítőelemeket képezhetnek), s hegesztés útján e gerinchez erősített két vagy több rögzítőelemből (szárnyból) áll, mimellett összehegesztés előtt úgy a gerinc, mint a szárnyak külön-külön darabokból állnak. 45 A szárnyakat, előnyösen, olyan Z-alakúra készítjük, melynek fülei pontosan vagy közel merőlegesek a törzsére, s melyek törzsükkel vannak a gerinchez hegesztve. Ezzel azt az előnyt érjük el, 50 hogy a rögzítőelemek, — melyeik síkjainak, egyszerre beverendő kapcsoknál, a beverhetőség biztosítása céljából, szükségszerűen, párhuzamosaknak kell lenniök, — a gerinc két oldalán, nem ugyanazon két 55 farost-csoport közé ékelődnek be s így a repesztés veszélye csökken, sőt adott esetben még jobban csökkenthető, ha a szárnyak a gerincre (annak hosszirányában) nem merőlegesek, mert ekkor még több 60 rostcsoport közé ékelődnek be. További igen számottevő előnye ennek a szerkezetnek, hogy a hasítékok okozta gyengítéseket kiküszöböli és oly gerinc alkalmazását teszi lehetővé, mely állandó, tehát 65 gyengítetlen keresztmetszetű és csak húzásra van igénybevéve s így az eddig használatosaiknál kisebb méretűekre készíthetők. Ezzel szemben a hajlításra igénybevett szárnyakat, különösen a csökkentett, 70 repesztési veszélyre való tekintettel, vastagabbra készíthetjük és ezzel azok igénybevételét csökkentve, a káros alakváltozásoknak elejét vehetjük. Ezenkívül a szár-