105100. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kontaktusok előállítására dróttal körülcsévelt, mázzal bevont ellenállásokhoz

Megjelent 193.'*. évi február hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 105100. SZÁM. — VII/g-. OSZTÁLY. Eljárás kontaktusok előállítására dróttal körülcsévélt, mázzal bevont ellenállásokon. Wimderlich & König- G. m. b. H. cég- Berlin. A bejelentés napja 1931. évi április hó 13-ika. Németországi elsőbbsége 1930. évi április hó 12-ike. A találmány eljárás kontaktusok előállítására elektromos ellenállások drótjain, mely ellenállásoknál a drót egy szigetelőtestre van felcsévélve és vala-5 mely mázba van beágyazva. Ilyen ellenállásoknál a máz tudvalevőleg védőréteget képez és a drótot oxidálódástól megóvja. A drótvégek vagy a megesapolási helyek azonban, ha a máz-10 ból kiállnak, a mázréteg képzése alatt — amely mint ismeretes 700—1000 fok közötti hőmérsékleten történik — oxidálódás folytán keresztmetszetcsökkenést szenvednének és oxidréteggel vonódnának be. 15 Ezért már javasolták, hogy a kontaktushelyeken több menetet bilincsekkel vegyenek körül és a bilincseket hasonlóképen mázzal vonják be úgy, hogy esak a bilincsek szárnyai maradjanak máz nél-20 kül. Ekkor azonban azt állapították meg, hogy a bilincs és a drót között kifogástalan kontaktust nem érnek el. A bilincsek a máz alkalmazása közben megnyúlnak ós meglazulnak. A máz a drót és a bilincs 25 közé folyhatik. Azokon a helyeken, ahová a máz nem jut el, a drót oxidálódik úgy, hogy a vezetőleges összeköttetést részben a máz, részben pedig az oxidréteg megszakítja. Emellett a bilincsek is nagy 30 mértékben oxidálódnak. Egy másik ismert eljárás szerint csavarorsókat ragasztanak be a szigetelőtestekbe és a drótot két csavaranya közé szorítják. Ha a mázréteget szorosan viszik 35 fel a csavarorsó töve és a két csavaranya köré, akkor ez a kontaktusképzés meglehetősen jól sikerül. Előfeltétele azonban, hogy külső kontaktusdarab gyanánt nem bilincset, hanem a csavarorsónak szaba-40 don maradó részét akarják felhasználni; ez utóbbi azonban a mázalkalmazás-művelet folytán rendszerint oxidálódott és vetemedett úgy, hogy a csavarmenetet utánmetszeni kell. Emellett ÍIZ íl veszély forog fenn, hogy a csavarorsó a ragaszmasszá- 45 ban meglazul és a máz a csavarorsó tövénél lepattogzik. A találmány szerinti eljárás az említett hátrányokat kiküszöböli és igen jó kontaktust szolgáltat. A drótot oly kis szegek 50 egyik végében levő kivágásokba (pl. lyukakba, vagy hasítékokba) vezetjük be, amelyek másik végükkel a tartó anyagába varrnak beerősítve, ami után a szegeket annyira összenyomjuk, hogy a szeg 55 anyaga részben deformálódik és a drótot egész kerületén leszorítja. Az ezt követő mázalkalmazásnál ezek a szorítóhelyek, minthogy a szigetelőtartó közvetlen közelében vannak, a mázzal egészen be vannak 60 vonva. Csak a szegek felső része áll ki a mázból és a máz alkalmazása után további kontaktusdarabokkal, különösen bilincsekkel köthető össze. Ez eljárás szerint egész vékony (pl. 0.02 mm átmérőjű) dró- 65 tokkal is sikerül kontaktust előállítani. Némely ellenállásdrótnál célszerűen egy kis darabka forraszt, amely a mázalkalmazási hőmérsékleten meglágyul, a kontaktusjavítás céljából a szeg kivágásába 70 tenni. Lehet továbbá egy más erős, tetszőleges anyagból álló külső csatlakozó drótot is a szegbe beszorítani. A bilincsnek a kiálló szeggel való összekötése a mázalkalmazás után oly módon 75 történhetik, hogy a bilincset a szeg fölé fektetjük és a vezetőleges összeköttetést nyomással létesítjük. További megerősítési mód az, hogy a bilincset az érintkezési helyén tölcséralakú bemélyedéssel 80