105057. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kapcsoló
esetén, is könnyű oldhatóságát érjük el a reteszek csekély terhelése mellett. A rajzokon a találmány szerinti kapcsolónak három példaképem foganatosí-5 tási alakja van feltüntetve és pedig az 1. ábra a kapcsoló első foganatosítási alakját perspektivikus ábrázolásban mutatja, ,a 2. ábra ugyanennek felülnézete, míg a 10 3. ábra a két összekapcsolt kapcsoló középmetszete, mely a reteszeknek ebben az állásban elfoglalt helyzetét mutatja, a 4. ábra ugyanilyen metszet, melv a reteszek helyzetét oldott kapcsoló esetén 15 mutatja és az 5. ábra ugyanilyen metszetben a reteszeknek a kapcsolók széthúzásakor az újra kapcsolóképes helyzetbe való visszatérését mutatja. A 20 6. ábra a második foganatosítási alakot perspektivikus képben tünteti fel, a 7. ábra ugyanennek felülnézete, a 8. ábra ugyanennek középsík menti metszete, a 25 9. ábra ugyanennek részletmetszete a, vezetőkaron át, az abban elrendezett légvezeték fölött, a 10. ábra a harmadik foganatosítási alak perspektivikus képe, a 30 11. ábra pedig ugyanennek felülnézete. A kapcsolófej az összes foganatosítási alakoknál (lásd 1., 6. és 10. ábrák) vízszintes fekvésű kétkarú gerendából áll, melynek az ellenkapcsoló felé irányuló g5 prizmatikus vagy hengeres (a) része egyenes, míg az ezzel ellenkező irányú, üreges félhengerből álló (b) rész a (e) fülben végződik. A gerendának az ellenkapcsoló felé irányuló részében rugóhatás 40 alatt álló csapó kilincsszerűen kiképzett, függőleges tengely körül elfordítható (r) retesz van elrendezve, mely a (h) kioldószervvel való összeköttetése céljából szögemeltyűként van kiképezve. A (h) ki-45 oldózsinór vagy másefféle a szögemeltyű (f) végéhez kapcsolódik. A kapcsolófejek kellő egymásfelé vezetése céljából a kapcsoló fölött vagy alatt önmagában véve ismeretes (d) vezetőkar 50 van elrendezve. Ha a kapcsolófejek egymáshoz képest jobbfelé eltolva feküsznek, akkor a (d) vezetőkarok a kapcsoló középtengelyéhez ferdén fekvő függélyes vezetőfelületeikkel ütköznek egymáshoz s 55 az (a) kapcsolókarvéget az ellenkapcsoló (c) füle mellett elvezetik. Ha a kapcsolófejek egymáshoz képest balfelé eltolva feküsznek, akkor a ferde helyzetű kapcsológerendák közvetlenül ütköző felületeikkel ütköznek egymáshoz, s ugyanek- 60 kor az (r) reteszek hát részei egymásnak feküsznek és visszanyomódnak. A kapcsológerenda ferde helyzete következtében az egyik kapcsolókar vége a másik kapcsolókar fülébe csúszik, mimellett a rete- 65 szék egymás mellett elcsúsznak, majd a rugófeszültség következtében újra a 3. ábrán szemléltetett alaphelyzetbe kerülnek, s ezáltal a kapcsolófejek közt fellépő húzás esetén az egyenes (a) kapcsolókarnak 70 a (c) fülből való kihúzódását megakadályozzák, a kapcsoló tehát zárva van. Ha a kapcsolót ki akarjuk oldani, akkor az (r) záróreteszt a (h) kioldószervre gyakorolt húzással kioldott helyzetébe 75 hozzuk, melyben azt az önzáró (g) rugó megtartja, amint ez a 4. ábrán látható. Az (r) retesz az (s) nyúlvánnyal lehet ellátva, mely ekkor a kapcsoló érintkezési felületéből kiáll. 80 Ha most a kapcsolókat széthúzzuk, akkor az (s) nyúlvány az ellenkapcsoló érintkezési felületében elrendezett (m) kivágással kerül kapcsolódásba, s ez visszanyomja úgy. hogy az (r) retesz újra 85 visszaugrik a kapcsolódásra kész helyzetébe, mint azt az 5. ábra mutatja. Az 1., 2. és 6—9. ábrákon szemléltetett (d) vezetőkartól eltérő vezetőelemek a 10. ós 11. ábrákon láthatók. A vezetőelemet 90 itt az üreges félhengeralakú hátsó kar felső és alsó falainak ferdén felfelé és lefelé irányuló meghosszabbításai alkotják, a lerézselt (k) élekkel • 11. felületekkel kapcsolatosan. 95 Az (a, b) kapcsológerendán, továbbá az üreges félhenger falának folytatásaként a kapcsoló középtengelyében az (el) és (e2) körmök is lehetnek elrendezve, melyek például derékszögű négyszögalakú 100 keresztmetszetűek lehetnek, mint ahogy ez a 6—8. ábrákon látható. Az (el) és (>e2) körmök hátsó (ol) és (o2) felületei, melyek az (a, b) kapcsológerenda homlokfelületében feküsznek, az ellenkapcsoló 105 gerendájának ugyanilyen felületei mögé fekszenek s a vonóerőátvitel javítására szolgálnak. A kapcsológerenda üreges félhengeralakú részének (pl) és (p2) homlokfelületei ütközőfelületek gyanánt szol- 110 gálnak és együttműködnek a (ql, q'2) ütközőfelületekkel, melyek az (a) kapcsológerendániak az ellenkapcsoló felé néző részén vannak fönt és lent elrendezve. Ennek a szerkezeti kiképzésnek külö- 115 nös előnye, hogy vele élesen kiugró vezetőkarok .alkalmazását elkerüljük, s
