105005. lajstromszámú szabadalom • Hűtő-készülék

mozog, mely körpálya a pl. a (72) szintig etilkloriddal töltött kazánból, a (90) csőkígyó révén hűtött (74) gőzkondenzáitorból s az ezeket összekötő (76—78) gőzveze-5 tékből és (80) folyadékvezetékből áll. Ha a generátoriabszorbert fűteni kell, a (82) lángzó gyúl ki s a (76) és (78) csőszakaszok közé iktatott (86) szelepkamra (84) szelepe záródik. A lángzó fűtőhiatása foly-10 tán a (70) kazánban igen hamar annyi etilklorid párolog el, hogy a gőz a folyadékot a (80) vezetéken át a (74) gőzkondenzátorba szorítja, úgy hogy a (70) kazánban a folyadék szintje pl. 88-ig sűlyed. 15 Ennek megtörténte után a lángzó révén a (70) kazánban elpárologtatott folyadékgőzök már az (58) generátorabszorberen fognak kondenzálódni s ezáltal ez utóbbit hevíteni. Ha a generátorabszorbert hű-20 teni kell, a lángzó elalszik s a (84) szelep nyílik. A (70) kazánban fejlesztett gőz ekkor a (76, 78) vezetéken át a (74) kondenzátorba nyomul s az addig a kondenzátorban volt folyadékot visszanyomja a 25 (70) kazánba úgy, hogy a folyadék megint kb. a (72) szintig emelkedik. A forró generátorabszorber a folyadékot elpárologtatja, ennek gőzei az említett úton a (74) gőzkondenzáitorba jutva kondenzálódnak s 30 a (80) csövön át folynak vissza a (70) kazánba. A találmány az abszorbeáló anyag tökéletesítésére is kiterjed. Hatékony abszorbeáló anyag gyanánt legcélszerűbb a 35 hűtőközeget abszorbeáló szilárd anyagot, célszerűen a Mendelejeff periodikus rendszerének második csoportjába tartozó férnek hailogénsóit, pl. stroneiumkloridot alkalmazni s ezt olyan kötőanyaggal kom-40 binálni, mely esetleg maga is hatékony abszorbeáló anyag lehet. Példaképpen feltételezzük, hogy abszorbeáló anyag gyanánt stroneiumkloridot alkalmazunk, mely tiszta vízmentes állapotban igen íi-45 nom por, melynek egyes rendkívül kis szemcséi egymással csak egyes pontokon érintkeznek úgy, hogy a részecskét között üregek maradnak. Az ilyen porhalmaz szerkezete a laza kavicséval hasonlítható 50 össze. Ha erre az anyagra a tekintetbejövő hőmérséken és nyomáson ammóniákgáz hat, a gáz az. üregekbe nyomul s mindegyik részecskét RZZÍL £1 különleges stronciumklorid - ammóniákká alakítja, 55 mely az alkalmazott hőmérséknek és nyomásnak megfelel. Bármelyik stronciumklorid-ammoniát-részecske nagyobb térfogatú, mint a megfelelő alacsonyabb rendű ammóniát, vagy a tiszta stronciumklorid. Ennek folytán az egyes részecskék 60 az ammoniák-gáz elnyelése közben növekesznek vagy duzzadnak s ha az egyes részecskék közötti üregek nem elegendők arra, hogy a térfogatnövekedésnek helyet nyújtsanak, az egész anya.ghalHi.amak 65 kell duzzadnia, vagy nagy anyagmennyiségeknek kell elmozogniok. Ha az anyag olyan zárt helyen van, ahol duzzadni nem tud, rendkívül magas nyomások keletkezhetnek, melyek a tartályt is defor- 70 mái hatják, vagy feltéphetik, de mindenesetre annyira összeszorítják az anyagot, hogy az egyes részecskék közötti üregek eltömődnek, s ezáltal az ammoniák-gáz már nem mozoghat szabadon a részecskék 75 között. Példaképpen megemlítjük, hogy az (SrCl2, 8 NHa) összetételű ammóniát, ha jól tömött por alakban van, kb. 1.5 kg litersúlyú. Ezen esetben a látszólagos tér- 80 fogatnak kb, 50% -át teszik ki az üregek, vagyis a gáztér. Ha az ilyen anyagot közönséges kémcsőbe helyezve, felhevítjük . annyira, hogy az anyag (SrCls, NHa) összetételűvé alakul, az ammoniák-gáz 85 részleges kiűzése folytán, a látszólagos térfogat nem változik, ámbár a gázitér 80%-ra növekedett. Ezen megnövekedett , üregekbe a szemcsék behullhatnak úgy, hogy a tömeg megrepedezik, zsugorodik 90 és összeáll, míg végül a látszólagos térfogat csökken, kb. 20%-kai. Ha inost újból abszorbeáltatunk ammoniák-gázt, a , részecskék kitágulni igyekeznek, de az egész anyagtömeg nem tudja visszanyerni. 95 eredeti térfogatát és alakját, mert a részecskék és a nagyobb anyagdiarabok mozgása az átalakulás közben túlságosan nagy és túlságosan szabálytalan ahhoz, hogy az abszorbeió közben a részecskék JQQ eredeti helyzeteikbe térhessenek vissza-Mindegyik egyéni részecske és a vele érintkező szomszédos részecskék között tetemes súrlódás van, mely a szabadmozgást gátolja s elégséges ahhoz, hogy az 105 anyaghalmaz tetején lévő részecskék öszszeszoruljanak és a csövet szorosan illeszkedő dugasz módjára elzárják, úgy hogy a felső réteget az alsó expandáló részecskék nyomása már nem tudja elmozgatni, no holott a cső alakja folytán az anyag csak felfelé tágulhatna szabadon. Ennek folytán a felszín alatt tetemes nyomás fog keletkezni, úgy hogy a részecskék a köztük lévő üregekbe beszorulnak s ennek 115 folytán a por krétaszerű masszává tömörül össze s egyiiittal tetemes nyomást fejt ki a kémcső falára. Mindkét hatás hátrá-