104976. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ózonak kisülésekkel, nevezetesen nagyfrekvenciájú kisülésekkel való előállítására

Megjelent 1933. évi február lio 1-én. MAGYAR KIRÁLYI S^^m SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 104976. SZÁM. — IVh/1. OSZTÁLY. Eljárás ozonnak kisülésekkel, nevezetesen nagyfrekvenciájú kisülésekkel való előállítására. Siemens & Halske A. G. Hauptniederlassuiig- in Berlin, Zweigniederlassung' in Wien. A bejelentés napja 1931. évi február hó 13-ika. Németországi elsőbbsége 1930. évi február hó 13-ika. Ozonizáló készülékekbe bevezetett leve­gőt, illetőleg oxigént a készülékbe való bevezetés előtt szárítják. Nagyfrekven­ciájú váltakozó áramnak ozon előállítá-5 sára való használatakor eddig csak cse­kély mértékű ozonkoncentrációt sikerült, elérni, mert sok esetben szekunder ter­mékek keletkeznek, nevezetesen nitrogén­oxidok, amelyek az ozont szétbontják. 10 A találmány célja, hogy ozonnak nagy­frekvenciájú váltakozó árammal létesí­tett, csendes kisülésekkel való előállítá­sát gazdaságosabbá tegye. Ezt a talál­mány értelmében úgy érjük el, hogy az 15 ozonizáló készülékbe bevezetett gázt, ne­vezetesen levegőt kovasavgellel szárítjuk. Ily módon egyéb, ismert szárító anyagok­kal szemben az ozonkonoentráció és a ki­termelt ozon mennyisége meglepő mér-20 tékben megnő. Példa. Egy nagyméretű ozoncsőben, melybe óránként 10 m3 levegőt vezettünk, 10.000 periódusú és 7500 Volt feszültségű áram alkalmazása mellett 3 gr/m3 ozon-25 koncentrációt értünk el, ha a készülékbe vezetett levegőt klórkalciummal szárítot­tuk. Az óránkénti kitermelés tehát 30 gr. ozon volt. Ha azonos üzemviszonyok között, mint 30 aminőket fent megadtunk, ugyanazt a csövet alkalmazzuk, azonban a levegőt kovasavgellel szárítjuk, akkor az ozon­koncentráció meglepő módon kb. 10 gr/m3 -re, az óránkénti kitermelés tehát 35 100 gr.-ra növekedik. Látható tehát, hogy az új eljárás az is­merttel szemben rendkívül előnyös. Kovasavgel mint szárító anyag nem­csak a klórkaleiumnál eiőnyösebb, ami egyébként előre várható veit, hanem al- 40 kaímazásával a nyert ozonmennyiség ak­kor is megnő, hogyha foszforpentoxid helyett alkalmazunk kovasavgelt, az ozenizálandó levegő szárítására. Példa. 10.000 Hz frekvenciával és 7200 45 Volt feszültséggel dolgozó ozoncsőbe az ozon izálandó levegőt kompresszorral nyomtuk be. A levegő sebessége órán­ként 6 m: i volt, míg a fogyasztás 1.1 kilo­wattot tett ki. Ha a levegőt az ozoncsőbe 50 való bejut 'cllScl előtt klórkalciiummal és íoszforpentoxiddal szárítottuk, akkor a levegőben nedvesség egyáltalán nem volt többé és az ozonkitermelés leivegőköbmé­terenként 7.4 gram volt. Ha azonban fosz- 55 forpentoxid helyett a szárításra kovasav­gelt alkalmaztunk, ugy a levegőben víz­gőznek elenyésző nyomai még megvoltak és kimutathatók voltak foszforpentoxid­dal. Dacára ennek az ozonkitermelés 60 köbméterenként 9.2 gram volt. A vízgőz hiányát valószínűleg az okozza, hogy kovasav alkalmazásakor a levegőben olajgőzök nincsenek. Az ismert ozonfejlesztő telepeknél 65 ugyanis általában gyakorlatilag nem aka­dályozható meg, hogy a kompresszorban lévő olajból kisebb-nagyobb mennyiségek a légárammal együtt gőz alakjában az ozonizáló készülékekbe ne kerüljenek. 70 Az eljárás természetesen mindennemű oxigéntartalmú gázzal megvalósítható. Célszerűen csendes kisülésekkel dolgo­zunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom