104964. lajstromszámú szabadalom • Platinából vagy hasonló fémből álló katalizátor ammoniának oxigénnel vagy oxigéntartalmú gázokkal való oxidálásához

Megjelent 1933. évi február lio 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 104964. SZÁM. — IVh/1. OSZTÁLY. Platinából vagy hasonló fémből álló katalizátor ammóniának oxigénnel vagy oxigéntartalmú gázokkal való oxidálásához. Dr. Cederberg- Ivar Walfrid, vegyész Berliii-Dahlem. A bejelentés napja 1931. évi április hó 29-ike. Németországi elsőbbsége 1930. évi április hó 30-ika. Ammóniának levegővel való kaltalitos oxidációjánál általánosságban keresztszövésű fémdróthálókataiiizátorokat használnak, melyek piatinából vagy hasonló fé-5 mek'ből vagy azok ötvözeteiből állnak. Ezek a hálók rendszerint 0.04 vagy 0.06 mm átmérőjű drótból vannak és ehhez képest négyzetcentiméterenként 3600 vagy 1200 szeműek. 10 Az ammóniának eddig használatos levegővel való elégetési eljárásánál a gáz áramlási sebessége az ilyen hálón keresztül kb. 5—10 cm másodpercenként. Az ilyen relatív csekély áramlási sebessé-15 geknél az efféle hálók mechanikai ellenállóképessége elegendő, amennyiben az elégetőkészülék átmérőjét tülnagyra nem méretezzük. Ezeknél az áramlási sebességeknél az efféle hálókkal elérhető sűrü-20 ség, illetve a katalitosan hatásos felület is elegendő arra, hogy az ammóniaveszteségeket elkerüljük. Az iparban legújabban bevezetett, ammóniának oxidálószer gyanánt levegő he-25 lyett, tiszta oxigénnel vagy oxigéndús gázokkal való katalitos oxidációjánál azonban lényegesen mások a viszonyok. Minthogy az ammóniát és oxigént tartalmazó gázelegyek magasabb ammóniatar-30 talom esetén éghetők, illetve robbanékonyak, ebben az esetben a gázelegynek a kontaktuson való áthaladás közibeni áramlási sebessége nagyobb kell, hogy legyem, mint az elégési sebesség és így tetemesen 35 nagyobb kell, hogy legyen, mint az eddig alkalmazott ammóniák-levegő elegyek esetélben, hogy a vissziagyujtást vagy robbanásokat biztonsággal kiküszöbölhessük. Olyan áramlási sebességek jönnek tekintetbe, amelyek húszszorosát, sőt még 4Q többjét teszik az eddig alkalmazottaknak. Ezenkívül a reakcióval egybekötött hőíejlődés, az egyidejűleg az eddiginek egészen háromszorosát is tevő ammóniakoncentráció következtében, sokkal intenzivebb. Az 45 ilyen megváltozott üzemviszonyokhoz az ammónia elégetésénél eddig alkalmazott keresztszövésű dróthálók a megnövekedett követelményeknek nem felelnek meg. Ebben az esetben az efféle kontaktushálók 50 mechanikai ellenállóképessége, valamint hőkapacitása és katalitosan hatásos felülete nem elegendő. Nagy ammóniaveszteségek, valamint az efféle hálók elszakadása, ill. keresztülégése elmaradhatatlan. 55 Ezeket a hátrányokat a keresztszövésnél magától értetődik, hogy nem kerülhetjük el a drótvastagság egyszerű növelésével, mert ezzel a háló sűrűsége a megfelelő mértékben csökken. Ép ily kevéssé rendel- qq kezünk azzal a lehetőséggel, hogy a szilárdságot több ilyen legfinomabb drótból való háló egymásután vagy egymás-fölé való elrendezésével fokozzuk, mert egyidejűleg a gázáteresztőképességet ezzel 55 olyan mértékben csökkentenénk, hogy a szükséges gázáramlási sebességet tetemes túlnyomás alkalmazása nélkül nem tarthatnók be. Kitűnt, hogy ha az eddig kizárólag al- 70 kalmazott keresztszövésű platinhálók vagy hasonló fémből való hálók helyett, úgynevezett tresz-szövésű hálókat alkalmazunk, ezeket a hátrányokat maradék nélkül kiküszöbölhetjük. Az, ilyen tresz-szö- 75 vésű (fonadékszerű) hálóknak az a tulajdonságuk, hogy legnagyobb sűrűség mellett is nagymértékben gázáteresztőek.