104896. lajstromszámú szabadalom • Izzókatóda

Megjelent 11)33. évi január hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÖSÁG SZABADALMI LEIRAS 104896. SZÁM. — VlI/j. OSZTÁLY. Izzókatóda. N. V. Philips' Gloeilampenfatorieken cég- Eindhoven (Hollandia). A bejelentés napja 1930. évi julius hó 31-ike. Hollandiai elsőbbsége 1929. évi október hó 9-ike. A találmány elektromos kisütőcsövekliez való izzókatódára vonatkozik. Mi már korábban javasoltuk elektromos kisütöcsövekhez való izzókatódák 5 előállítását oly módon, mely szerint nehezen olvadó anyagból, pl. •wolframból vagy molibdénből való magból indulunk ki, amelyre csavar alakjában fémhuzalt viszünk fel, majd pedig ezt a huzalt nagy 10 emisszióképességü anyaggal vonjuk be. A csavar alakjában tekeredő huzal előnyösen nikkelből van. Ámbár ezen izzókatódákkal kitűnő eredményeket értünk el, kitűnt, hogy az ered-15 menyeket javíthatjuk azáltal, hogy a jelen találmány értelmében a nehezen olvadó fémből való magot kevésbbé nehezen olvadó fémből való réteggel legalább részben bevonjuk és e fémhuzalt esavar 20 alakjában erre tekercselünk. Ezt a csavar alakjában tekeredő huzalt nagy emisszióképességű anyaggal legalább részben bevonjuk. A magra felvitt réteg akárcsak a csavar alakjában tekeredő huzal előnyö-25 sen nikkelből lehet. Ennek a katódának előnye, hogy az, emittáló anyag a csavar alakjában tekeredő huzal tekerületei között nem a mag nehezen olvadó fémével, hanem az erre a 30 magra felvitt, kevésbbé nehezen olvadó fémmel jut érintkezésbe, amelyen az emittáló anyag jobban tapad, mint a mag anyagán. Ha a huzalcsavar egy része elporlad, a katóda mégis hatékony marad, 85 miután a mag a huzalcsavar többi részét továbbra is hordja ós a hevítőáramot vezetheti. A rajzon a találmány szerinti katóda foganatosítási példája látható. Az ábrázolt katódának huzal- vagy 44} szalagalakú (1) magja van, mely nehezen olvadó ós előnyösen rossz hővezető fémből, pl. wolframból, molibdénből vagy tantálból van. Ezt a magot részben vékony (2) réteg vonja be, mely a mag" anyagánál 45 kevésbbé nehezen olvadó fémből van és melyhez az emittáló anyag kitűnően tapad. Az ábrázolt foganatosítási példa esetében e (2) réteg pl. nikkelből van, mely a magra ismert módon, pl. elektrolitikus 50 úton vagy a gőzfázisból való lecsapatás révén vihető fel. Nikkel alacsonyabb hőmérsékleten olvad, mint a wolfram és az egyéb nehezen olvadó anyagok ós könynyebben iis porlad, mint ezek a fémek. Az 55 alkalif öld fémek és ezek oxidjai, amelyekből a katóda emittáló anyaga állhat, nikkelhez tudvalevően kitűnően tapadnak. A (2) rétegre (3) huzal van tekercselve, mely ezen réteggel elektromosan érintke- 60 zik. A (3) huzal tekerületei között hézagok vannak, azonban lehetséges oly kivitel is, amelynél a tekerületek egymáshoz támaszkodnak. A (3) huzal, akárcsak a (2) réteg, olyan fémből, pl. nikkelből van. 65 melynek olvadáspontja alacsonyabb, mint annak az anyagnak olvadáspontja, amelyből az (1) mag van. Némely esetben ajánlatos a magból és a huzalcsavarból álló alakzatnak alacsony olvadású fém- 70 mel, pl. nikkellel való bevonása, ami által a csavar alakjában tekeredő huzalt a maggal szilárdan Összekötjük, ezenkívül pedig ebben az esetben az emittáló anyag a mag anyagával érintkezésbe egyáltalá- 75