104853. lajstromszámú szabadalom • Fémből való szárazegyenirányító

— 4 — működéséhez nem szükségesek, a kontaktusnyomás létrehozásához azonban hozzájárulnak. E célból ezt az anyagot a bőtágulási együtthatóra való tekintettel úgy 5 rendezzük el, hogy az üzemi hőmérséklet emelkedésénél az egyenirányító oszlopra gyakorolt nyomás a szobahőmérsékleten fennálló nyomással szemben ne legyen kisebb, sőit inkább emelkedjék. 10 E célból a fémből vagy más egyébből való kontaktuslemezeket, amelyeket az egyenirányító oszlop végeinél ismert módon mint végtárcsákat rendezünk el, nagy liő tágulási együtthatóval bíró lémből, pl. 15 rézből készítjük. Ajánlatos lehet továbbá az egyenirányító oszlop belsejében egyes darabokat nagy kiterjedésű együtthatóval bíró fémekből készíteni, amelyek magának az egyenirányítónak működéséhez 20 'közvetlenül nem is volnának szükségesek; ilyen anyagok pl. cink vagy réz; vagy lehet már meglévő, pl. elektronból Való tárcsákat vastagabban kiképezni, mint ahogyan az az egyenirányító működésé-25 hez egyébként szükséges volna. A fémlemezeket lehetőleg vékonyra, kell venni, (a lemezvastagság nagyságrendje 0.4 mm.) minthogy a lemezvastagság megnövelése az egyenirányító hatályosságát semmiké-30 pen nem javítja. A találmány céljának szempontjából ajánlatos azonban egyes helyeken nagyobb vastagságú lemezeket beiktatni. Az össz-egyenirányítót két, ellenkező pólusaikkal egymáshoz fekvő 35 egyes egyenirányító oszlopból is lehet öszszeállítani.' Ilyen esetben a középen fekvő tárcsákat erősebb lemezből és a melegre erősen kiterjedő anyagból készíthetjük. A hőtágulások aránylag kicsinyek, 40 úgy hogy hatásuk csak akkor áll be, ha a lemezek jó összetartása, biztosítva van. Észrevehető légréseket vaigv ilyeneket a melegtágulás nem képes kiegyenlíteni. Ezért szükséges az egyenirányítók egész 4h összeépítését mechanikai szempontból oly szilárddá tenni, hogy a tartóelemeknek észrevehető1

elmozdulása és ezzel a kontaktusnyomás meglazulása ne következhessek be, —• egyelőre azt a hőmérsékle-50 tet tartva, szem előtt, amelynél a.z egyenirányító összeépítését eszközöljük. Ennek a feladatnak ékek megfelelő alkalmazása által jobban felelhetünk meg, mintha csavarzatokat alka.lmíaznánk, minthogy 55 ékek alkalmazásánál oly egyenletes felületi nyomásoklat vagyunk képesek kifejteni, amelyek torziós erőktől mentesek. A tartóelemeket a hőtágulási együttható szempontjából úgy képezzük ki, hogy a lineáris tágulási együttható kisebb vagy legfeljebb egyenlő legyen, mint azon közepes lineáris tágulási együttható, amelylyel a különböző anyagokból összeállított egyenirányító oszlop bír. A nyomás megnövelése céljából oly « anyagokat alkalmazunk, amelyek megmerevedésükkor kitágulnak, mint pl. a bisniut. A rajzon a találmány szerinti egyenirányító néhány kiviteli példája, van vá?;- ' latosan bemutatva. Az 1. ábra egyszerű egyenirányító elrendezést mutat. A tartószerkezet a téglalap formájú, acélból vagy .nikkel-Vasötvözetből, pl. invárból való (a) alaplemez- r bői áll. Az alaplemezből két párhuzamos (b) léc áll ki, amelyek oly magasak ós egymástól oly távolságra állanak, bog:,' közöttük a réteges (c) egyenirányító oszlop elfér. Külön végtárcsák alkalmazása s ennél a .szerkezetnél nem szükséges, mint -hogy a végtárcsákat a párhuzamos lécek pótolják. A (b) lécek, amelyek pl. rézből valók lehetnek, nem fekszenek közvetlenül rá az (a) keretre, hanem attól valamely í szigetelő, azonban lehetőleg csak gyen. gén összenyomható (cl) réteggel, mely pl csillámlemezből lehet, vannak elválasztva. A (c) egyenirányító oszlop tárcsáknak váltakozva, egymásra következő í sorozatából áll, még pedig olymódon, hogy két fajta fémlemezt és valamely fémvegyiiletböl — masszából — való tárcsát alkalmazunk. Az 1. ábrán bemutatott kivitelnél ezen bárom különböző ró- c tégből hármas kombinációban van a (c) egyenirányító oszlop összeállítva.. Az áramhoz závezet és a végtárcsákat pótló (b) tágulási tömbökön, lévő kontaktusok útján történik. 1 Hogy a (c) egyenirányító közepes tágulási együtthatóját megnöveljük, a 2. ábrán feltüntetett, módon ,a,z egyenirányító egyes elemei között nagy tágulási egvi'ttbafóval bíró fémeket, pl. zinket i alkalmazhatunk, lásd a (cl—c4) egyenirányító elemek között elrendezett (dl, c!2, dB) közbenső rétegeket. Ezeket a betéteket a.z (e) szigeteliőtartói fogja egymással össze. Megfelelő kapcsolás mellett j a (d) tömböket áramhozizávezetők gyanánt is. lehet használni, az (e) szigetelőtest ez, esetben köntaktuisléc gyanánt szolgál. Ha az egyenirányító egyes alkatrészelt j az (a) alaplemez (b) lécei közé helyeznek esak, úgy a kontaktusnyomás túlságosan alacsony volna. Arról kell tehát gondos-