104834. lajstromszámú szabadalom • Pótdobkosár cséplőgépekre

Meg-jelent 1933. évi január hó 2-án. MAGYAI? KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEI RAS 104834. SZÁM. — X/a. OSZTÁLY. Pótdobkosár cséplőgépekre. Várdai Sámuel géplakatos Orosháza. A bejelentés napja 1931. évi március hó 5-ike. Ismeretes, hogy a jelenlegi cséplőgé­peknél a kicsépelt magvaknak, illetve a kalászokban levő magvaknak kb. 2—4%-a elszóródik és kárbavész, vagyis hogy a 5 jelenlegi cséplőgépek csak kb. 96%-os ha­tásfokkal dolgoznak. Tekintettel arra, hogy egy idényben egy cséplőgép 30—40 vagon gabonát is kicsépel, a szóródás okozta veszteség minimálisan 65—70 mé-10 termázsa gabona. A szabadalom tárgya pótdobkosár, meiy a cséplőgépek dobkosarára utólag szerel­hető és a szóródásokozta veszteségeket a lehető legkisebbre szorítja le ugy, hogy 15 gyakorlati értelemben veszteség jóformán nincs. A találmány szerinti pótdobkosár a kicsépelendő gabonát zúzza anélkül, hogy a magvakat, illetve gabonaszemeket sértené, aminek kettős előnye van. Egy-20 l'elől a zúzott szalmából a magok sokkal tökéletesebben különválaszthatók, másfe­lől pedig a zúzott szalma több és jobb ta­karmányt ad, ami különösen alföldünkön fontos, mivel ott az állatok takarmányo-25 zására túlnyomórészben nem szénát, ha­nem töreket és pelyvát használnak. Az eddigi cséplésnél, ha a gabona szá­raz volt, akkor a dobkosarat a dobhoz né­hány centiméterrel közelebb kellett állí-30 tani, ami által a hajtóerőszükséglet és nzemanyagfogyasztás lényegesen megnö­vekedett. A találmány szerinti pótdobko­sár e hátrányt is megszünteti és a meg­ejtett kísérletek szerint 100 métermázsa 35 gabona cséplésénél legfeljebb 20—30 kiló gabonaszem szóródik csak el, ami az eddigi 2—4 métermázsához viszonyítva óriási haladást jelent. A rajzon a találmánynak egyik példa­képem, kiviteli alakját láthatjuk, mely- 40 tői a gyakorlatban, lényegének érintése nélkül, sokféleképpen el is térhetünk. Az 1. ábra a rendes dobkosárra szerelt pótdobkcsámak vázlatos oldalnézete, a 2. ábra felülnézete, a 45 3. ábra pedig részleges távlati képe. A cséplőgépnek (b) dobja és (c) dobko­sara teljesen változatlanul maradnak. Az eddigi (e) dobkosár végére bordázott (e) dobkosárlécet erősítünk, melyet előnyö- 50 sen a (c) dob-kosár két oldala közé rögzí­tett (d) szögvas felső vízszintes szárához erősítünk. Ugyanezen szögvas függélyes szárához erősítjük a pótdobkosár (in) rög­zítőszerveit, előnyösen csavarkötéseket, 55 melyekhez a pótdobkosár vízszintes (1) csuklócsapok körül lenghetően van erő­sítve. A pótdöbkoisár két (f) oldala között egyfelől egy élére állított (g) laposvas és az, átellenes oldalon egy másik élére állí- 60 tott (g') laposvas van erősítve, míg e két (g, g') laposvas között kb. középen a bor­dázott (i) dobkosárléc van, mely az (f) ko­sároldalakhoz erősített (h) szögvasnak vízszintes szárához van rögzítve. A (g, g') 65 laposvasakat ívalakú (j) orsókkal kötjük össze és merevítjük, amelyek között szá­mos (k) dróthuzalt feszítünk ki, melyek a szalmának a pótdobkosáron való áthullá­sát megakadályozzák. 70 Az (e) és (i) dobkosár lécek bordáziata ferde és egymásra szög alatt áll. A pótdobkosarat a fődobkosárhoz ké­pest az (1) forgáscsapok körül elállíthat­juk és ezáltal a szükség szerint a (b) dob- 75 hoz közelítjük vagy távolítjuk. A pótdob­kosarat bármely ismert állítószerkezettel állíthatjuk el. A találmány szerint azon

Next

/
Oldalképek
Tartalom