104815. lajstromszámú szabadalom • Gépjárművek és máseffélék központi kenőberendezése

Megjelent 1933. évi január lió 2-án. . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 104815. SZÁM. — XXa/2. OSZTÁLY. Gépjárművek és máseffélék központi kenőberendezése. Heinrich Lanz A. G. Maiinheim. A bejelentés napja 1931. évi julius hó 25-ike. A találmány gépjárművek és máseffélék központi kenőberendezése. A gépjárművek kenési helyei a motor kenési helyeiből és a külső szerveknek, mint pl. 5 futókerekek, kormányszárak, kormányzás, kapcsolóemelő, csapok stb. kenési helyeiből, az ú. n. „külső kenési helyekből" állnak. A mótor kenési helyei állandó nagy kenőolajtáplálást igényelnek, míg a külső 10 kenési helyeiket csupán alkalomadtán, ritkán kell kenni, még pedig csupán kis olajmennyiségekkel. A mótor kenési helyeinek ellátására többnyire olyan központos kenőberendezést alkalmaznak', amelynek 15 annyi szivattyúdugattyúja van, ahány a kenési helyek száma. Emellett mindegyik szivattyúdugattyút úgy állítjuk be, hogy minden egyes kenési helyhez a szükséges olajmennyiség jusson. A külső kenési he-20 lyeket a legtöbb járműnél kézzel működtetik vagy pedig oly berendezéséket is alkalmaznak, amelyek e külső kenési helyeknek központi helyről való kenését teszik lehetővé. E berendezéseknek azonban 25 az a hátrányuk, hogy külön kezelést igényelnek és az olajhozzávezetés a járművezető véleményétől, akaratától, vagy figyelmességétől függ. Ismeretes továbbá az is, hogy az olaj!0 szivattyúvezetékből csepegő olajat vezetnek fújtatóval a külső kenési helyekre. E berendezés rendkívül körülményes és megbízhatatlan. Központos kenőberendezéseknél még az is ismeretes, hogy bizo!5 nyos számú meglévő olajszivattyúdugattyú közül azoknak egy részével az olajat a forgattyúházból hűtő- és tisztítóberendezésen szivattyúzzák keresztül. A találmány gépjárműveknek olyan köz-0 pontos kenőberendezése, melynek bizonyos s zámú, a szállítandó teljesítményre egyenként beállítható olajszivattyú dugattyúja van, melyeknek egy része az olajat a mótor belső kenési helyeihez, másik része pedig elosztókon keresztül a 45 jármű kenési helyeihez szállítja. A találmány továbbá abban van, hogy az elosz tókat egy szerkezeti résszé egyesítjük és végül abban, hogy valamennyi olajszivattyúdugattyút ós elosztót közös hajtó- 50 tengely mozgatja. A mellékelt rajz. a találmány példakénti foganatosítási alakját szemlélteti, amikor is a külső kenési helyek központos kenőberendezése a mótor kenési helyeinek köz- 55 pontos kenési helyeivel szervesen úgy van egyesítve, hogy csupán egy hajtómű szükséges és az összkiképzés helyszükséglete a lehető legkisebb. A rajzon az 1. és 2. ábra a kenőberendezésnek két 60 metszete. A 3. ábra a 2. ábra A—A vonala mentén vett metszet. Az (a) hajtótengely, mely a (b) esiga és a (c) csavarkerékkel hajtja a (d) kor- 65 inánytengelyt, amelyre az (e) tántorgó korong van erősítve, amely viszont a mótor kenési helyeinek (f) szivattyúdugatytyúit mozgatja, magában véve ismeretes. Ismeretes az is, hogy az (f) dugattyúkat 70 a kis (g) csavarokkal állítjuk be és hogy a (d) tengelyben oly (k) hasítékokat és (kl) fúratokat képezünk ki, amelyek a szivattyúdugattyúk szívólöketénél, illetve nyomólöketénél vezérlőélekként működ- 75 nek, azaz a szivattyúk szívólöketénél a (kl) fúrat a szivattyúk szívóterét a (h) szívócsatornával köti össze, míg a szivattyúk nyomólöketénél a (k) fúrat oly mértékben fordul el, hogy a szívócsatorna 80