104754. lajstromszámú szabadalom • Fémgőz- vagy nemesgázegyenirányító, védőhüvelyekkel körülzárt anódákkal
Ivek váltakozva különböző hosszúságúak lehetnek. A leírt alakú rácsokat keskeny pléhszaIngókból vagy drótból is készíthetjük. 5 Különösen kedvező alakú rácsot mulat alaprajzban a 7. ábra és hosszmetszetben a 8. ábra. Ez a rács lényegileg a fényív útjával párhuzamos, radiálisul beszerelt (7) ós (7a) hároniszögalakú 10 testekből áll, melyek alapvonaluk mentén az (l) anódhüvellyeÜ célszerűen ^koncentrikus (8) pléhgyűríui vannak megerősítve, pl. azzal össze vannak hegesztve és célszerűen lekerekített hegyeik a liíively, 15 illetőleg anód tengelye felé irányulnak. A pléhtestek belső végét egymással célszerűen ugyancsak összeköthetjük, pl. a rájuk hegesztett (9) drótkarika segélyével. Ennél a kivitelnél a hosszabb (7) és 20 a rövidebb (7a) pléhtestek váltakoznak. A rácsot (10) támasszal (11) szigetelők útján az (1) védőhüvelyen rögzítjük és pedig akként, hogy a rács maga a (2) anód homloki'elületéhez lehetőleg közel íek-25 szik. Az ionokat absorbeáló elektródák ezen elrendezése a 9. ábrában látható, amely egy nagyteljesítményű egyenirányítókészülék tengelymenti sematikus metszo-30 tét mutatja. Mint már fent említettük, a rácsok feladata abban áll, hogy villogó kisülések keletkezését és az ezekkel egybekötött visszagyujtásokat az anóda közelében megakadályozzák. A villogó kisülés különös sajátsága, hogy csak akkor léphet fel, hogyha a villogó katód és a negatív villogó fény között fekvő Crookes-í'éle sötét tér teljes mértékben ki tud fejlődni. Ha 40 azonban a negatív villogó fény terében megfelelő számú aknarácsot helyezünk el. mimellett a ráesfelnleték vastagsága az akna méretével szemben tetszőlegesen kicsiny lehet, ernyőhatásnak tehát lénye-45 gileg nem kell fellépnie, — úgy a villogó kisülés ki alvását érjük el, mert a katódikus kisülési folyamatok stabilitását ionoknak a negatív villogó fény teréből való elvonása lényegesen megzavarja. A 50 fénifelületeket e célból oly távolságban kell egymástól elrendeznünk, amely főként a gázsűrűség függvénye és amely növekvő gázsűrűséggel csökken. Hogy a kisülési áramot az átmeneti 55 zónában az oda beépített rácsok ne zavarják, az ionokat elnyelő fémfelületek egymíástóli távolsága nem lehet lényegesen kisebb, mint terjedtségük a kisülési pályával párhuzamos irányban. Ellenkező esetben a törz.skisiil.és nem töltené ki teljes 60 mértékben az anódot védő hüvely keresztmetszetét. hanem az ionokat absorbeáló felületek között egy bizonyos részkeresztmetszetre koncentrálódnék, aminek az egyenirányító meg nem engedhető fe- 65 szültségesése volna a következménye. Mivel a töltő gáz, vagy töltő gőz nyomásának növekedése és ennek megfelelő távolságcsökkenés folytán az ionokat absorbeáló fémfelületek között a fémfelti- 70 letek által képezett rácstest a fent felsorolt adatoknak megfelelően mindig laposabb lesz és végül már nem hozható be kellő biztonsággal a negatív villogó fény helyére, mely a villogó katódától való 75 távolságát (tehát az áram szünetelésének periódusa alatt a íőanódától való távolságát) tág határok között változtatja, szükséges, hogy- a rácstestek előtt még egy vagy több hasonló rácstestet, illetőleg 80 ionokat absorbeáló testet rendezzünk el. A főaiiód és az az elé helyezett rácstest egymástól! távolságát, valamint az egyes rácstestek egymástól! távolságát, az esetben, ha két vagy több ilyen rács- 85 test a kisülés irányában egymás mögött van elrendezve, célszerűen úgyr választjuk meg, hogy e távolság egyenlő legyen a rácstesteket képező, ionokat absorbeáló felületek egymástóli távolságával. Ezál- !H) tal elérjük, hogy az egyenirányító törzskisülési íve a közterekben az egyes rácstestek között szabadon terjeszkedhetik és r.em húzódik össze a részkeresztmetszetre. A fényívnek a fent leírt rácstestek ál- 95 tal való megosztása következtében azt a további előnyt érjük el, hogy az egyes nnódok terhelése egyenletesebb lesz, vagyis azok egész homlokí'elületére kiterjed, amiből ismét az következik, hogy 100 adott nagyságú anódát nagyobb áramerősségekre alkalmazhatunk, mint eddig. Ionokat absorbeáló felületekből képezett rácstestek alkalmazása az anódvédőhüvelyek nagysága szempontjából is elő- 105 nyös. A normális nagyteljesítményű egyenirányítóknál ugyanis nagyobb anődákhoz viszonylagosan nagyobb anódvédőhiivelyeket kell alkalmaznunk, illetőleg a hüvelyeket meg kell hosszabbíta- ltO nunk, mert belviláguk az anód méretei vei növekszik. Ha azonban a leírt rácstesteket a védőhüvelybe közvetlenül az anód előtt építjük be, rígy az anód meg növelésével szükségessé vált védőhüvely- 115 meghosszabbítás lényeges mértékben csökkenthető. A védőhüvelyeket oly rövidekre választhatjuk, hogy azok az anóda oldaláról nézve nem terjednek túl
