104715. lajstromszámú szabadalom • Sínkontaktus

— 2 — lehetőleg legmélyebb helyén (12) furat van elrendezve. Az ellenkontaktus a (8) eme­lőn sZiigetelten rögzített, nagyjában hen­geres (13) higany tartály gyanánt van ki-5 képezve, melybe a (11) tárcsa lehető cse­kély játékközzel beleillik. Ha a vonat kereke az (1) sín fölött elhalad, akkor a (13) higanytartály emelkedik. Minthogy azonban a higanytartály keresztmetszeti 10 felülete sokkal nagyobb a higanytartály és a (11) tárcsa közötti gyűrűs kereszt­metszetű felületnél, a higanytartály föl­felé mozgásának kezdetén a higany a gyűrűs térben sokkal gyorsabban száll fel, 15 mint a higanytartály maga, mindaddig, míg a higany a gyűrűs térben a (11) tárcsa felső szegélyét el nem érte, a tárcsa ho­morú felső oldalába át nem ömlött és a (6) kontaktus csupasz fcmpeckével érin-t-20 kezesbe nem jutott. A higany tartálynak a kontaktus létesítéséhez szükséges fölfelé mozgása tehát sokkal kisebb a (11) tárcsa szegélyének, vastagságánál úgy, hogy a kontaktus maga még a símnek igen kis be-25 hajlásánál is működik. Ha a kerek az (1) sín fölött elvonult, a (13) higanytartály siilyedni igyekszik; minthogy azonban a (11) tárcsával fékfazék módjára hat, le­felé való mozgása késleltetik, még pedig 30 annyira, hogy a vonat két egymásután következő kerekének az (1) sín fölött való elhaladásánál a (6) és (10) kontaktusok közötti vezető összeköttetés nem szakad meg. A (13) higanytartály és a (11) tárcsa 35 helyett tetszőleges fékfazék is alkalmaz­ható, amely a, (10) ellenkontaktus lefelé való mozgását kellően fékezi. Ahelyett, hogy a (4) rudat a felépít­ménnyel, pl. két szomszédos haránt-talp-40 fával megtámasztott (2, 3) pontokban rog­zítenők, a 4. ábra szerint, a (4) rúd végeit két-két szomszédos (21. 22) és (31, 32) haránt-talpfa, között, a középen is rögzít­hetjük, míg a (4) rúd (5) karja a szomszé-45 dos (21, 31) haránt-talpfák között, a közé­pen fekszik. Ennek a következménye, hogy ha a kerék az (5) kar fölött elhalad és a sín ezen a helyen behajlik, egyúttal a (4) rúdnak a sínen való (2, 3) megerősí-50 tési pontjai megemeltetnek. Ezáltal a (4) rúd, illetve az (5) kar és a behajlást szen­vedő sín-középdarabnak és vele együtt az általa működtetett (8) emelőnek ós a (10) ellenkontaktusnak kölcsönös mozgása majdnem kétszer akkora lesz, miáltal a 55 kontaktus még könnyebben működik. Szabadalmi igények: 1. Sínkontaktus, melyet az jellemez, hogy a sínen egy ennek behajlásában részt nem vevő, a síntalp szintje felett fekvő 60 és oldalt kinyúló kontaktusos karral ellátott vonalzószerű alkatrész van megerősítve, melynek ellenkontaktusát a behajló sín úgy működteti, hogy a vonat kerekének a sín fölötti elhaladá- 65 sánál a kontaktus ellenkontaktusával érintkezésbe jut. 2. Az. 1. igényben védett sínkontaktus megoldási alakja, melyet az jellemez, hogy a sínen, két megtámasztott hely 70 közelében, hajlításnak ellenálló (4) rúd van megerősítve, melynek megközelí­tően a közepén oldalra kinyúló (5) karja van, melynek szabad vége szige­telt (6) kontaktust hord és hogy ezen 75 karból kinyúló (7) nyúlványon (8) emelő van ágyazva, melynek egyik karja esetleg állítható (9) ütközőjével a síntalp alá nyúlik, másik karja a, (6) kontaktussal szemben fekvő (10) ellen- go kontaktust hordja. 3. A 2. igényben védett sínkontaktus megoldási alakja, melyet az jellemez, hogy a (6) kontaktus szigetelt, felfelé homorú tárcsát hord, amely lehetőleg 85 legmélyebb helyén át van törve és cse­kély játékközzel mozog a (8) emelő ál­tal megtámasztott, ellenkontaktust al­kotó, szigetelő (13) higany tartályban. 4. A 2. igényben védett sínkontaktus go változata haránt-talpas felépítmények számára, melyet az jellemez, hogy a sín támadási pontja, a:z ellenkontaktust működtető szervben két szomszédos (21, 31) haránttalp között a középen 95 fekszik, a (4) rúd végei azonban a sín­hez lehetőleg közel, a (21, 22) és a (31), ill. (32) talpak között, a középen vanniale rögzítve. 1 rajzlap melléklettel. Pallas nyomda, Budapest.

Next

/
Oldalképek
Tartalom