104714. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csőkötések előállítására sodrott ágú vezetőkhöz, különösen kábelekhez

Megjelent 1933

. évi decemb

ei

1

hó

15-én

. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 104714. SZÁM. — Vll/g. OSZTÁLY. Eljárás csőkötések előállítására sodrott ágú vezetőkhöz, különösen kábelekhez. Siiddeutsche Kabelwerke Z we i gniederlassuder Vereinigte Deutsche Metallwerke A. G. Mannheim. A bejelentés napja 1931. évi március hó 24-ike. Németországi elsőbbsége 1930. évi május hó 13-ika. , A találmány eljárás sodrott ágú vezetőkhöz, különösen kábelekhez való csőkötések előállítására. Ilyfajta csőkötóseknél már javasolták a tompán ütköző csö-5 vezetővégeknek, kétoldalról, oly összekötő csőbe való vezetését, melynek külső átmérője nagyobb a vezetővégek átmérőjénél és ezt követőleg az összekötő csőnek — átmérőjének húzással, hengerléssel 10 vagy sajtolással való csökkentése közben — meleg alkalmazása (forrasztás stb.) nélkül a vezetővégekkel való összekötését. Az ilyfajta ismert csőkötéseknél a vezetővégeken elhelyezett cső folytán a vezető 15 kerületén dudor keletkezett, melyet a szigetelés még inkább vastagított. Ez a dudor azonban mechanikai és elektromos okokból nem kívánatos. A találmány szerinti eljárás ezt a hát-20 rányt kiküszöböli. Lényege az, hogy az összekötő csőnek húzását, sajtolását vagy hengerlését addig folytatjuk, míg a kész összekötési hely nem vastagabb a sodrott ágú vezetőnél, azaz a kettőnek kerülete 25 egyforma. További ismérv az, hogy a kötés húzószilárdságának növelésére, a vezetővégeket, az összekötő csőben (egy vagy több drótréteg helyett), felületén vagy felületein kiszögeléses, pl. csavar-30 menetes, üreges vagy tömör fémbetéttel látjuk el. Az összekötő cső rásajtolásánál vagy ráhúzásánál a betét kiszögelései benyomódnak a drótrétegekbe, ill. az összekötő csőbe, miáltal a kötés szakítás! szi-35 lárdsága, kísérleteink tanúsága szerint, akkora lesz, mint a drótkötélé. Tompán ütköző köteleket összekötő szorítókapcsoknál javasolták már a külső drótrétegeknek, a kapocs helyén, érdes, kúpos fémbetétekkel való szétterpesztését 40 es <x külső szorítóhüvely belső kúpfelületéhez való szorítását. A tágítás folytán a kötési helyek természetesen tetemesen vastagodtak. Ezzel szemben a találmány iszerinti fémbetétek nem terpesztik iszét 45 a vezetővégeket, hanem egy vagy több drótréteget helyettesítenek, illetve pótolnak, úgy hogy a vezetővégek nem vastagodnak. Javasolták továbbá sodrott ágú veze- 50 tőkre, zsugorított összekötő kapcsoknál, fémalátéteknek vagy betéteknek a vezetők végein való elrendezését, azonban ez a kötés is lényegesen eltér a találmány szerintitől, mert a rázsugorítás meleg alkal- 55 mazását teszi szükségessé. Már pedig a találmány szerinti eljárás egyrészt éppen a meleget óhajtja kiküszöbölni, másrészt a kötési hely, a. zsugorító gyűrűk és betétek folytán, a találmánnyal ellentétben, tete- 60 mesen vastagabb a sodrott ágú vezetőnél. A rajz a találmány több példaképem kiviteli alakját szemlélteti. Az 1. ábra szerinti kivitelnél a belső vagy külső, illetve belső és külső csavarmene- 65 tes, egy- vagy többrészű (c) fémhüvelyt helyezzük rá az ütköző (a) vezetővégekre a. külső drótrétegek eltávolítása után, majd ráhúzzuk és rásajtoljuk vagy ráhengereljük a (b) csövet. A 70 2. ábra oly kiviteli alakot szemléltet, amelynél az (a) huzalok belső rétegét helyettesítjük a belül vagy kívül, ill. belül és kívül csavarmenetes, egy- vagy többrészű (c) fémhüvellyel. A 75 3. ábra szerint az (a) kötél belső rétegét távolítjuk el és tömör betéttel helyette-