104710. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vasoxid és kéndioxid előállítására kéntartalmú vasércekből

— 2 — liogy a, vas legnagyobb része és a mara­dék kén ebben az övben égnek el és a fekete oxid itt képződik. Az egyes egyéni részecskék nagy melegmennyiségét, mely-5 re az izzóállapot mutat, annak felszaba­dulása pillanatában n'agyrészt maguk a részecskék veszik fel, a vasoxid megol­vadt halmazállapotának fenntartása cél­jából, úgy, hogy ebben az övben a lég-10 köri hőmérséklet valószínűleg jóval ala­csonyabb, mint az egyes egyéni részecs­kék hőmérséklete. A szikrázó fényhatás ebben az övben annak feneke felé csök­ken. 15 A legalsó öv alatt a megolvadt részecs­kék a beszívott levegőben lehűlnek és szilárddá dermednek meg és ezt a leve­gőt részben előmelegítik. Az összegyűj­tött szilárd anyag súlyos fekete por, mely 20 igen apró, rendszerint üreges, előzetesen megolvadt állapotban volt részecskékből áll. A fenti leírásból látható, hogy a szul­fidot először kevesebb levegővel égetjük 25 el, mint amennyi a teljes elégetéshez szükséges, ez a mennyiség azonban ele­gendő a kén legnagyobb részének oxidá­lásához és ezután a szulfidot talán keve­sebb levegővel is égetjük el annál, mely 30 az eredeti kén- és vasmennyiség teljes elégetéséhez szükséges, miinellett azonban ez a szekunder levegőmennyiség lényege­sen nagyobb annál, melyre a vas és a még megmaradó kén oxidálásához szük-35 ség van. Látható továbbá, hogy a szulfidrészecs­kéket a teljes oxidálási folyamat! alatt levegőben szuszpendálva tartjuk. A két légáramlat áramlási sebességeinek szabá-40 lyozásával azt az időtartamot, amely alatt a részecskék szuszpendálva maradnak, lé­nyegesen hosszabbra állíthatjuk be, mint amilyen az akkor volna, ha a részecskék az elégési kamra fenekére a nehézségi erő 45 hatása folytán sülyednének le és ily mó­don az igen tökéletes és teljes elégéshez szükséges időről bőven gondoskodhatunk. Minthogy a betáplált levegőmennyiséget olyan szűken szabjuk meg, azaz azzal az 50 elméletileg szükséges levegőmennyiséget annyira közelítjük meg, amennyire azt csak az eljárásnak jó hatásfokkal való foganatosítása megengedi, aránylag csak igen kevés levegő hagyja el az elégési 55 kamrát, úgy hogy a kéndioxid levegővel csak kis mértékben van felhígítva. A gá­zoknak az elégési és lerakodási kamrák­ban uralkodó magas hőmérsékletei a kén­dioxidnak kéntrioxiddá való oxidálását kizárják és a gázoknak a kazánban tör- 60 ténő, 350 O alá való gyors lehűtése azt az időt, melynek folyamán a kéndioxid az oxidálási hőmérséklethatáron, illetve övön áthalad, annyira megrövidíti, hogy gya­korlatilag" kéntrioxid nem is képződik. 65 Noha fentebbiekben oxidáló szerként csak a levegőt említettem, nyilvánvaló, hogy a levegőt bármely olyan gázeleggyel helyettesíthetjük, melyben a szükséges mennyiségű szabad oxigén meg van, és 70 melynek nincsenek olyan alkatelemei, melyek a szulfiddal, vagy a keletkezett oxidokkal nem kívánatos reakcióba lépné­nek. Ennek folytán az igénypontokban a „levegő" kifejezés alatt nemcsak levegő, 75 hanem a fenti követelményeknek meg­felelő gázelegyek is értendők. Noha fentebbiekben azt adtam meg, hogy az a gázáramlat, mely a szulfidokat a kemencébe beviszi, légáramlat, nyilván- 80 valló, hogy e helyett a levegő helyett nem­oxidáló gázt is használhatunk és az ösz­szes oxidáló hatásokat az ellenáramban beáramló oxidáló gáz eredményezheti, vagy pedig mindkét ellenáramban bejövő 85 gáz nemoxidáló lehet és egyszerűen csak arra szolgálhat, hogy a szullfidrészecské­ket szuszpendált állapotban tartsa és ki­tegye az oxidáló gáz hatásának, melyet a két ellenáramban bejövő gázáramtól el- 90 különítve vezetünk be. Szabadalmi igényelt: 1. Eljárás kéndioxid és vasoxidok előállí­tására. vasszulfidok elégetése útján, azzal jellemezve, hogy a szulfidot fino- 95 man elosztott állapotban oxidáló lég­körbe vezetjük be, olyan elégési kam­rában, mely legalább a szulfidok gyul­ladáspontjának hőmérsékletére van fel­hevítve, mimelletít a szulfidrészecské- 100 ket az oxidáló légkörben mindaddig szuszpendálva tartjuk, míg azok gya­korlatilag teljesen nem oxidálódtak. 2. Az 1. igényben védett eljárás foganato­sítási módja, azzal jellemezve, hogy az 105 elégési hőmérsékletet azon hőmérséklet fölött tartjuk, melyen a kéndioxid kén­trioxiddá oxidálódik. 3. Az 1. és 2. igényekben védett eljárás foganatosltási módja, azzal jellemezve, no hogy a szulfidokat kizárólag az elégé­sük folyamán keletkezett hővel égetjük el és azokat gyorsan hevítjük oly ma­gas hőmérsékletre, melyen a szulfid­részecskék megolvadnak és még szusz- 115 pendált állapotukban üreges gömb­alakra fúvódnak fel. 104710

Next

/
Oldalképek
Tartalom