104627. lajstromszámú szabadalom • Készülék folyadékok kiszolgáltatására

— 6 — sének középpontját összeköti. Az, eredmény az, hogy a rugónak a (35) emielőire ki,fej­tett ereje, úgy irányul, hogy ,a,z, emelőit bal felé igytikszáik moK,ga)\ni, de ugyia^ez 5 az erő, a részieknek a 9. á,bíróin belmuitatoitt elrendezésénél úgy is irányul, hoigy a, (35) emfelőt jofabfelé tör elkiszik mozglatini. A (99) emelőnek keittős feladata yan, nevezete­sen egyrézit a hajtó rugóit nyomja ösiszie, 10 másrészt azt előnyösen úgy helyezi el, hogy a (35) emelőt a kellő irányban és kellő időben mozgassa. Hogy a (99) eme­lőt, miközben a (29) rugó ia (35) emelőt, hajtja., mozdulatlanul tarthassuk, a (110) 15 etnelŐ alsó végéit villaszerűén két egymás­hoz szögben hajló (113) felületté képietz­ziik ki, amelyek közül az egyik vagy má­sik, ezen időpontban, egy a (109) vázon rögzített (114) ütközővel tailálkoKiik. 20 Meg kell jegyezni, hogy a. (106) emelőt hasonló csuklóval kötjük a baloldali (24) dugattyúrúd (104) csúszó tagjával össze (és hogy ezen a rúdon a (103) rugó van, ami által ha a baloldali (21) dugattyú 25 felemelkedik, a (106) 'emelő az óramutató Járása irányában lenghet, tekintettel a (99) emelőnek az ábrázolt helyzetben! e! ilenkeziő irányú .mozgásóra. A (104) része­ket a (24) dugat tyúrúd a, (103) rugók út-30 íján úgy mozgatjja, hogy ha a lehető leg­távolabbi pontig jutottak, vagyis egészen •addig, ahol a (113) felületek egyike vagy másika a (114) ütközőt elérte, a rugói' ,utána, 'engedhetnek és lehetővé tehetik a 35 dugattyúrúd felfelé való mozgásának a folytatását a szükséges távolságig, amel y­,nél a (84) károk a (34) kilincseket sza­baddá teszik. A fenti leírásból kiviláglik, hogy a 40 mérőhengereket, valamint az összes velük összefüggő és szelepeik működtetésére, valamint szabályozására szolgáló szerke­zeteket a (25) aljzat öntvény tartja, mely víalaniely alkalmas módon helyezhető el 45 és az alábbiakban a tartó váznak és bo­rítóhurkol atniak példaképpen! foganato­sítási alakját ismertetjük. Négy (115) cső­oszlop kapcsolja össze a (25) aljzaton t­vényt a közbenső (116) taggal, amelyet 5° viszont a (118) aljzathoz erősített három (117)! csőoezlop tart. A két részből álló, körkeresztmetszietű (119) köpeny, a (US) és 118) tagok közötti teret burkolja be, míg a körker.esztt,metszetű kétrészűl (120) 55 köpeny a (25) a.ljziatöntvény és 'a (116) tag közti részt zárja körül. A (119) és (120) köpenyek azokhoz a tagokhoz van­nak erősítve, melyekkel érintkeznek, még pedig a szokásos, vagy valamilyen alkalmias módon. A (119) alsó köpenyt & rendszerint pl. a (121) és (122) csuklóaj­tókkal látjuk el, melyeket ha kinyitjuk, a (123), illetőleg (124) nyílásokat sza­kiaddá teszik, amint ez /a 8. ábrán lát­ható. A (126) burkolatban lévő térhez 61 rendszerint néni kell hozzáférni és hogy a (123) nyílás útján Való hozzáférést el­hárítsuk, a (68) taghoz és a (119) burko­lathoz a (125) • és 125') zárólapokat erő­sítjük, amint ez a 8. ábrából kitűnik. A 7< leírt (69) csövek alsó végeiken előnyö­sen zártak, hogy a (24) dugattyúrudak működtetését elkerüljük, amikor azok i (125) lap alá sülyedniek, mert máskülön­ben a (123) nyíláson keresztül hozzáfér- 71 bet ők lennének. A (20) mérőhengerek valamely alkal­mas módon szerelhetők. Amint a 7. áb­rán látszik, mindegyik fölé (a (126) gyű­rűs foglalat Van szerelve és amint a 6- 8( ábrából kitűnik, a gyűrű közíepén egy a végeivel rajta ülő (127) keresztrúd. ál; mérősen fut végig. A (128) összekötő rúdpár alsó végénél fogva a (125) aljzat­öntvénybe van esavarolva, áthatol a 8E (126) gyűrűn annak szembe fekvő pont­jain és a (127) kereszitrúd végződésein. A hosszú, hatszöges (129) csavaranyák a (128) öisszekötőirudak felső végeire van­niak csav'a,rolva és arra szolgálnak, hogy »c a. keresztruria.t a (126) gyűrűhöz, az utóbbit a (20) henger fejéhez és a hen­gert a (25) aljzathoz kössék. A (130) ru­dak n'e'in működő rudak. A (127) haránt­rúd 'a leírt, (33) ütköző tartására szol- 93 gál. Az ütköző a harántrúdba van csa­varolva és ezért ahhoz viszonyítva, füg­gőleges irányban beállítható. Az egyes mérőhengerek pl. a (126) gyűrűhöz erő­sített (131) tárcsa útján előnyösen elzár- io hatók, oly módon, amiint ez a 7. ábrából kitűnik. A két henger felső végeit a (132) csővez'eték köti össze, mely (133) nyílásán keresztül a külső levegővel köz­lekedik. A (20) hengeren a (134) süveg 10 Van, amelyet, mint a 6. ábrán látható, a (129) csavaranyák tartanák és erősíte­nek meg. A (134) süveg, miként az 1. és 2. ábrából kivehető, a (135) világi ló gömböt tartja. ll A 3. és 4. ábria a (21) dngattyúszerke­z,etnek és a benne l'evő, úszóval szabá­lyozott ilégszielepnek előnyös foganatosí­tási alakját mutatja. A dugattyú sapka­szerű (136) bőrtöimítése a (137) felső és fa \y (138) alsó tagok közé kapaszkodik, ille­tőleg a tagokat, a (139) fejes csavarok evőisítik egymáshoz. A (137) tag gyűrűs

Next

/
Oldalképek
Tartalom