104366. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés tőzegnek a nyerstőzeg gépi víztelenítésével való kitermelésére és nemesítésére

— 9 — az alsó dugattyút pedig felnyomja, mi­helyt a ,sajtói ókcisárba zárt anyag ellen­állása az alacsonynyomású víz hatáskör­zet én túl növekedik. A IV. ábra szerinti 5 A—B szakaszt az alsó dugattyú az ala­csonynyomású víz hatása aliatt rövid idő alatt teszi meg. B-nél az anyag ellen­állása annylira megnagyobbodott, hogy az alacsonynyomású víz többé nem képes a 10 dugattyút magasabbra hajtani. Ennél­fogva a B—C utat a nagynyomású víz ha­tása alatt kell foganatosítani. Ha a nyerstőzegből és tőzegporból álló keverék víztelenítését a leírt feltételek 15 betartásával végeztük, úgy kb. 50%-os víztartalmú sajtolt anyagot kapunk. Már kifejtettük, hogy a sajtolt anyag túlnyomó része kb. 15%-ig utánszárítandó. A szárí­tást általában fáradtgőz-szárítókban, az 20 energiaközpont fáradtgőzérvei hajtjuk végre. Noha a keverék víztelenítését igen messzemenően foganatosítjuk, a szárító berendezésekben még mindig nagymeny­nyiségű víz párologtatandó el. E víz-25 mennyiség pl. oly tőzegbrikettgyárban, melynek napi teljesítménye 60—70 tonna brikett, kb. 140 tonnára rúg. A vizet a gőzzel fűtött szárítókészülé­kekben levegő hozzávezetésóvel párolog-30 tatjuk el, amikor is a víz levegővel kever­ten távozik a szabadba. A gőz- lég-keve­rék vagy a párák nagy hőmennyiségeket tartalmaznak, melyek főleg rejtett meleg alakjában vannak a páragőzben és kihasz-35 nálatlanul távoznak. Ha e hőmennyiséget messzemenően hasznosítani akarjuk, ak­kor a következő feltételeket kell teljesí­tenünk: 1. A hasznosításra tekintetbe jövő pá-40 ráknak gyakorlatilag véve légmentesek­nek kell lenniök. Ezért a szárítóberende­zés ama részének, melyet a párák haszno­sítására veszünk igénybe, nem szabad lég­bevezetéssel dolgoznia. 45 2. A párameleg újbóli visszanyerése és újbóli fehasználása az ellenáram-elv szerint hajtandó végre. 3. Gondoskodnunk kell arról, hogy va­lamennyi hőátvivő felület tökéletesen 50 tiszta maradjon, mivel ama hőmérséklet­különbségek, melyekkel kénytelenek va­gyunk dolgozni, az említett müveletek el­lenére meglehetősen csekélyek. Ami az 1. pontot illeti, mindenekelőtt 55 megjegyzendő, hogy a párákban rejtett és érezhető hőmennyiségek vannak, melyek közül a rejtett hő mennyisége az érezhető hő mennyiségének többszöröse 6S <9> lég­tartalom növekedésével csökken, azonban a. tekintetbe jövő gőz-, lég-keverékeknél. 60 mindig oly túlnyomó mennyiségű, hogy a párákból való hatásos hővisszanyerés céljaira csak a rejtett meleg jön tekintetbe. A rejtett meleg azonban csakis a párák­ban lévő gőz kondenzálása révén szaba- 65 dúlhat fel, mely csak akkor áll be, ha a gőzlégkeverék harmadpontja alá megyünk. A légtartalom növekedésével azonban, a harmatpont-hőméirséklet gyorsan csökken és hamarosan oly hőmérsékleti körzetekbe 70 sülyed, melyek olyan alacsonyak, hogy a páramelegnek fűtési és szárítási célokra való újbóli felhasználása nem gazdaságos. Ha a párákban levegő van, akkor az egész rejtett meleg 100—99° C hőmérsék- 75 letek között szabadul fel. Ha ellenben a párák, súly szerint, csak Vá rész levegőt tartalmaznak, ami a szokásos szerkezetű és üzemű szárítóberendezéseknél alig ér­hető el, akkor a rejtett meleg kondenzá- 80 ciója és újbóli felhasználása csak kb. 92.5° C-nál kezdődik és 87°-nál csak félig ment végbe. A hátralévő felerészt ily kö­rülmények között alig lehet már vissza­nyerni. Hogy a hátralévő résznek csak a 85 felére tehessünk szert, 75° alatti hőmérsék­letek alá kellene menni, amelyek az újbóli felhasználás céljaira meglehetősen érték­telenek. Ily alacsony hőmérsékletű meleg újbóli felhasználásánál oly fűtőfelületek- 90 hez jutunk, melyek az eljárás gazdasá­gosságát teljesen kétségessé teszik. A fenti 2. pontra vonatkozólag megjegy zendő, hogy még gyakorlatilag véve lég- ; mentes páráknál is, melyeknél a gőz kon- 95 denzálása 100—90° C-nál sikerül, úgy a hő visszanyerésénél, mint a hő újbóli felhasz­nálásánál is az ellenáramú elv szerint kell dolgoznunk, hogy racionálisan mére­tezett hűtőfelületekkel való messzemenő 100 kihasználás váljék lehetővé. Ami végül a fenti 3. pontot illeti, figye­lembe veendő, hogy az esetben, ha a párák port tartalmaznak, ami barnaszén-szárí­tásnál mindig tapasztalható, a legjobb 105 portalanító berendezés sem képes a hőát­vivő felületeket annyira pormentessé tenni, hogy lassanként a párák által átjárt összes készülékek be ne szennyeződjenek. ' • A már magukban véve is csekély hőmér- ll(j sékletkülönbségeknél is azonban a hőátvi­tel teljesen kétségessé válik, ha a hőát­vivőfelületek -nem teljesen tiszták. Az ezen feltételek által megszabott fel­adatokat a találmány szerint módunkban 115 'áll teljesen megoldani. Az alábbiakban feltételeztük, hogy a szárítást a maguk-

Next

/
Oldalképek
Tartalom