104352. lajstromszámú szabadalom • Kábelkarmantyú
Megjelent 1933. évi szeptember hó 207 -én . MAGYAR KIRÁLYI JMBS SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 104352. SZÁM. — Vll/g. OSZTÁLY. Kábelkarmantyú. Magyar Siemens-Schuckert-Művek Villamossági Ií.-T. cég Budapest, mint a Siemens-Schukertwerke A.-G. berlinsiemensstadti cég jogutódja. A bejelentés napja 1930. évi február hó 5-ike. Németországi elsőbbsége 1929. évi február hó 5-ike. Kábelkarmantyúkat általában két részből készítenek, mely két rész metszésvonala a kábel tengelyével párhuzamos. Olajjal töltött nagyfeszültségű kábeleknél 5 ily karmantyúk szerelése a nagy olajnyomások miatt, amelyek különösen üzem közben keletkeznek, nehézségeket okoz, mert a karmantyúk tömítő felületei hoszszúak és a forrasztó eljárással a tömítés 10 csak tökéletlenül sikerül, úgyhogy sok esetben a karmantyúk már rövid idő után tömítetlenek és az olaj azokon átszökik. Az ilyen üzemzavar azért is kellemetlen, mert a kábel kijavítása miatt azt hosz-15 szabb időre üzemen kívül kell helyezni. A találmány értelmében ezt a hátrányt úgy küszöböljük ki, hogy oly kábelkarmantyút alkalmazunk, amelynél a kétkiarmantyúfél ütközési felülete a kábel 20 tengelyére merőleges és a karmantyú a betekercselés helyén célszerűen hengeres, mindkét vége az ólomköpeny felé kónikusau szűkül és kb. 10—20 cm hosszban a kábel koaxiális oly hengerben végződik, 25 mely az ólomköpenyt kb. 1—2 cm. közzel veszi körül. Szerelés céljából a két karmantyúrészt először az egymással összekötendő kábelvég fölé toljuk, a vezetőket összekötjük és a kötés helyét betekercsel-50 jük, majd a karmantyú két felét összeállítjuk, célszerűen úgy, hogy azok egy rövid szakaszon egymást átlapolják, nehogy egymással szemben kihajolhassanak. A két karmantyúfelet egymással kokilla 15 segélyével az ólom, cink vagy más hasonló, célszerű anyaggal való kiöntéssel kötjük össze, amely kiöntés a karmantyútestet alkotó fémen és a kábelköpenyen jól tapad. Hogy a kiöntő fém a karmantyú tekerosterébe be ne hatolhasson, a 40 felső, külső karmantyúfél peremét célszerűen kissé kihajtjuk és az így támadt résbe a karmantyú falai közé azbesztet, vagy hasonló tömítő anyagot helyezünk. A karmantyút a kábellel ugyancsak ki- 45 öntés útján, tehát ólommal, vagy hasonló anyagból készült kokillával kötjük össze. Hogy a kiöntő fém a karmantyú tekercsterébe be ne hatolhasson, a karmantyú hengeres nyakába megfelelően profilozott 50 fémgyűrűt helyezünk, melynek a karmantyú nyakával és a kábelköpennyel szemben csak kis játéka van és mely 8— 10 cm-ig nyúl a nyakba. A gyűrűt célszerűen hornyokkal vagy kimetszésekkel 55 képezzük ki és ezeket pl. azbesztszalaggal vagy hasonló anyaggal tömjük ki, úgyhogy a karmantyú tokja és a kábelköpeny szorosan zárnak és a kiöntő massza, illetőleg fém a karmantyú belsejébe be nem 60 hatolhat. Hogy a gyűrűt a kiöntés folytán fellépő nyomás a karmantyú tekercsterébe be ne szorítsa, a karmantyúnyak falának belső oldalán célszerűen ütközőket készítünk el, azáltal, hogy az ólom- 65 köpenyre megfelelően formált ólomtömböket forrasztunk. A karmantyú nyakát egy rövid darabon hullámosan is kiképezhetjük, úgyhogy ez a hullámos rész akadályozza meg a gyűrűt abban, hogy a 70 karmantyú belsejébe tolódjék. A találmányt alkotó karmantyúkkal
