104243. lajstromszámú szabadalom • Mentőkészülék gépkocsikhoz

Megjelent 1932. évi augusztus hó 16-án. IAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 104243. SZÁM. — XXa/3. OSZTÁLY. Mentőkészülék gépkocsikhoz. Dániel Béla asztalos Újpest. A bejelentés napja 1930. évi október hó 23-ika. A találmány szerinti mentőkészülék, lényegében, a gépkocsi szélességére kiter­jedő, a nyugalmi állapotnál felgöngyölt mentőponyvából és oly rúgós hajtó szer-5 kezetbői áll, mely a baleset pillanatában a ponyvát legöngyöli és a gépkocsi előtt az úttestig kifeszíti úgy, hogy a veszélyezte­tett személy a mentőponyvára esik és nem juthat a kerekek alá. 10 A mellékelt rajzban a mentőkészülék­nek egyik foganatosítási alakja, vázlatos metszetben van feltüntetve. A gépkocsi szokásos lökhárítójának mindegyik (a) oldalrúdja, (m) tekercs-15 rugó hatása ellenében, az (n) hüvelyben hátratolódhat és hátsó végén az (a2) ütkö­zőt hordja. Az (n) hüvely az (al) tokra van szerelve, melyben a (b) mentőponyva az (o) dobra van göngyölve. Az (o) dob 20 végein lévő, a rajzban nem látható fogas­kerék mindegyikével (a3) kilincs kapcso­lódik, mellyel az (a2) ütköző működik együtt. Az (o) dob, magában véve ismert módon, felhúzható tekercsrugó hatása 25 alatt áll, mely a dobot a ponyvát legön­gyölítő irányban iparkodik forgatni, ami azonban mindaddig nem lehetséges, amíg az (a3) kilincsek be vannak kapcsolva. A (b) ponyvának az (al) tokból kinyúló 30 végével, a kocsi mindegyik oldalán, egy­egy (C) tolórúd van összekötve, mely hosszának bizonyos darabján fogazva van és a (t) hüvelyben vezetődik. Ez utóbbinak hátsó vége a rugósan felfüg-35 gesztett (C2) tartón lévő (01) fogaskereket hordja, mely a (C) tolórúd fogazásával kapcsolódik és felhúzható rugó hatása alatt az óramutató járása irányában ipar­kodik elforogni, amit azonban a felgön­gyölt állapotban lévő ponyva a tolórúd 40 közvetítésével megakadályoz. Mikor a lökhárító, a gázolás pillanatá­ban, hátra tolódik, az (a2) ütköző az (a3) kilincset kikapcsolja és az (o) dob, rugó­jának hatása alatt, forgásnak indulva, a 45 (b) ponyvát legöngyölíti. Ekkor a (Cl) fogaskerekek a (C) tolórudakat ugyan­olyan mértékben előretolják és a szerke­zet végül a vonalkázottan rajzolt hely­zetbe jut, vagyis a ponyva kifeszül és a 50 tolórudak, végeiken lévő görgőikkel, a ta­lajon csúsznak. Hogy a tolórudak a ponyvára esett egyén okozta akadály kö­vetkeztében vissza ne tolódjanak, a (C4) kilincsek vannak a (Cl) fogaskerék ágya- 55 zatán, mely kilincsek a tolórudakat csak kifelé engedik mozogni. Ezek a kilincsek kézzel teljesen kiemelhetők a tolórudak fogazásából. A baleset elhárítása után az utóbb emlí­tett kilincseket kézzel kiemeljük ós az egész szerkezetet kézzel a nyugalmi hely­zetbe hozzuk, amikor is a (Cl) fogaskere­kek rugóinak felhúzását a (C) tolórudak visszatolása, az (o) dob rugójának felhú­zását pedig e dob visszaforgatása eszközli. A részek visszaállítása annyi időt vesz igénybe, mely elegendő arra, hogy a gép­kocsi rendszámát az illetékes közegek megállapíthassák, mielőtt a kocsi a bal- 70 eset helyéről megszökhetne. Szabadalmi igények: 1. Mentőkészülék gépkocsikhoz, jellemezve a szokásos lökhárító ütközésénél ki­váltódó, rugós, göngyölítő dobbal, erre 75 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom