104160. lajstromszámú szabadalom • Kocsiemelő gépjárművekhez
— 3 — hessen ráilleszteni. E haj tó f or gatty úba csavarhúzószerű rudat lehet behelyezni; amelynek vége a forgattyúra való illesztés után az (52) csapnak (57) hasítékába 5 nyiilik. Ha már most, a tengelyt az (A) nyíllal jelölt forgásirányban forgatjuk, akkor a tok lefelé leng el, mert a (43) kapcsoló csapszeg a (8) fogaskeréknek (58) lyukába nyúlik (6. ábra). 10 E lengésnél a (3) emelőszerv a célszerűen egy oldalt kúposán bővülő (59) hornyával a (32) tokfedélen megerősített (60) toldat fölé nyúlik1 , amely toldat a (35) tokfenéknek ívalakú (61) hasítékán nyúlik 15 keresztül. A függőleges helyzetben a (31) vezetőhüvely a (62) állítóesavarnak támaszkodik. Egyúttal azáltal, hogy a (44, 46) szögemelőnek szabad (46) karja a (39) vezető-20 hasíték végén megakasztást kap, a (41) rugó hatásának ellenében elmozdittatik, miáltal a (42) menesztő csapszeg a (8) fogaskerék (58) lyukából kihúzódik. Most a (31) vezetőtoknak a (8) kerékkel nincs 25 kapcsolata és a fogasrúd előretolódik. A (3) emelőszerv előretolása révén ez a (60) toldatra fekszik fel úgy, hogy ezáltal már csekély eltolás után a (3) emelő szerv a visszafelé való lengés ellenében 30 biztosítva van. Ezenkívül azonban úgy a fogasrúd az önműködő visszatolás, mint a tok is a visszalengés ellenében azáltal van biztosítva, hogy a hajtóművet a (26) kerékbe kapaszkodó (49) zárókilincs visz-35 szaforgás ellenében megfogja. Ha az emelőt nyugalmi helyzetébe akarjuk visszaállítani, akkor a (48, 49) zárókilincseknek az (53) körhagyó forgatása révén történő átváltásával a (48) 40 kilincset hozzuk kapcsolatba a (26) fogaskerékkel. Most már az (52) tengelyt az ellenkező forgásértelemben forgathatjuk;, amíg a fogasrúd a (31) hüvelyben felül megtámasztást nem talál. Ez egyúttal a 45 forgatható toknak a hajtóművel való kapcsolódását jelenti. További forgatásnál a vezetőtokot lengetjük, mimellett a (42) menesztő csapszeg a (8) fogaskerékbe becsappan. A vízszintes helyzetben a (31) 50 hüvely a (63) állítócsavarra fekszik fel. Az emelőt a helyzetében visszaforgás ellenében a (49) zárókilincs biztosítja. Annak a megakadályozásána, hogy a (3) emelőszerv teljesen kihúziassék, a (31) 55 hüvely (64) hasítékába nyúló és a (65) rugó hatása alatt álló (66) zárólemez van a (67) hasítékélen mozgathatóan ágyazva. Ez a zárólemez a legalsó helyzetében a (3) emelőszervnek (68) kivágásába nyúlik. Az (1) lengethető tokon hajtószervek, 60 pl. a (69, 70) húzószervek vagy rudazatok vannak megerősítve, amelyek a (72) kocsitengelyek számára való (71) zárószervekkel vannak összekötve. Az emelőszervnek a függőleges állásába való len- 65 getésével a (69, 70) húzószervek meghúzatnak és azok ilymódon a (71) elemeket működtetik. E célból — amint az a 3. és 8. ábrán látható — az (1) forgatható tok (37) tár- 70 csajainak kerületén a (69, 70) húzósziervek vannak megerősítve és a (.10) helytálló tok (73) vezetékeiben vezetve. A (69, 70) húzószervek a (72) kocsitengelyek közelében forgathatóan ágyazott 75 lüggö leges (71) tengelyek (74) karjával vauinak összekötve, amely v71) tengelyek a kocisikereitre szerelt '75) csapágyakban vannak ágyazva. A (76) alsó forgat tyúkarok, amelyeket pl. a (71) 80 tengelyek derékszögben való meggörbítésével állítunk elő, a (72) kocsitengelyek alá lengethetők. Ezáltal a kocsiemelőnek a munkaálláisba történő 1 engedésénél egyúttal a kocsitengelyeket a koicsikereten 85 olymódon rögzítjük (8. ábra), hogy a kocsi megemelésénél a kocsirugók zárva vannak. A (72) tengelyek (74) karja a (77) rugók húzó hatása alatt áll, úgyhogy a kocsiemelőnek a nyugalmi helyzetbe való 90 visszalengetéisénéil a (71, 76) záróelemek is szabaddá teszik a (72) kocsitengelyeket. Az 1. és 2. ábrán feltüntetett foganatosítási alaknál a kocsiemelőnek vízszintes helyzetében oldalti túlsúlya, van. Ezáltal 95 a kocsiiemeilő a jármű haladása közben fellépő ütődéseknél nagy igénybevételt szenved, aminek bizonyos idő multán fellépő kopogás lehet a köveitkezménye. Ezt kétféloképen háríthatjuk el. 100 így pl. a 3. és 4. ábra szerinti foganatosítási alaknál a lengethető toknak és az emelőiszervnek a tömegét olymódon oszthatjuk el, hogy a súlypont a tok forgáspontjával megközelítőleg vagy pontosan 105 egybeessék, úgyhogy a berendezés ilymódon ki van egyensúlyozva. A 3—8. ábrákon feltüntetett foganatosítása alaknál az említett célt azáltal érjük el, hogy a (3) fogasrudat a (4) tá- 110 maszlemezzel ellenkező oldalon is vezetjük. Itt esetleg ellensúlyt alkalmazha tunk. Egy másik lehetőség az, hogy az alsó helytálló és a felső lengethető tokot egy 115 közbenső féktárcsával olymódon kötjük össze egymással, hogy a kocsiemelőnek
