104157. lajstromszámú szabadalom • Berendezés lépcsős tövisen kihengerelt cső hátsó végének belső megvastagítására

Megjelent 1932. évi julius hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 104157. SZÁM. — XH/e. OSZTÁLY. Berendezés lépcsős tövisen kihengerelt cső hátsó végének belső megvastagítására. August Vollmer mérnök Hilden (Rheinland). A bejelentés napja 1930. évi november hó 18-ika. Németországi elsőbbsége 1930. évi február hó 8-ika. Mindkét végükön befelé megvastagított csöveknek zarándokjárású hengerművekben való előállítására javasolták már, hogy a mellső csővég megvastagításának 5 és a normális vastagságú csőrésznek a kihengerlése után az e célra használt tövist a munkadarabból húzzák ki és a hátsó vég megvastagítását olymódon végezzék, hogy a csőbe egy második tövist tolja-10 nak, amelynek átmérője kisebb, mint azon tövisé, amelyen a normális esőrészt hengerelték ki. Ennek az eljárásnak az a nagy hátránya, hogy a hátsó csővég megvastagí-15 tásának a kihengerléséhez a tövisnek körülményes és időtrabló kicserélésére van szükség úgy, hogy a munkadarabnak ezen idő alatt végbemenő lehűlése folytán a hátsó csővég megvastagításának a ki-20 hengerlésénél már nem lehet ez utóbbinak kifogástalan szerkezetét elérni. Ezenkívül még az a hátrányos körülrény merül fel, hogy a munkadarabot, hátsó csővég megvastagításának a má-25 sodik vékonyabb tövisen való kihengerlésénél, e kihengerlés kezdetén, belülről a tövis nem vezeti úgy, hogy a zarándokjárású hengereknek az ütésszerű támadása következtében a csővég megvastagí-30 tása a legtöbb esetben a külső átmérőhöz képest nem egyenletesen koncentrikus és kedvezőtlen túlhengerlések lépnek fel. A találmány szerint ezeket a hátrányom kat maradéktalanul úgy kerüljük el, 35 hogy a visszahúzott tövis azt körülvevő és annak vállához támaszkodó kicserélhető ellentámasszal van ellátva, amelynek a vékonyabb tövisvégnek újból való betolása után a vastagabb tovisrészen ki-40 hengerelt csőmunkadarabnak a vége, a hátsó belső megvastagításának a kihengerlésénél, nekitámaszkodik. Oly célból, hogy eközben a munkadarab végének belső vezetése kifogástalan legyen, az ellentámasz egy gyűrűs toldata- 45 val a munkadarab hátsó végébe nyúlhat be, mimellett az ellentámasz e gyűrűs toldata, a jó bevezethetőség céljából, egészen vagy a mellső végén kúpos lehet. Minthogy a tövisvállhoz támaszkodó 50 ellentámasznak a támaszfelülete aránylag kicsiny, az igénybevétel pedig a zarándokjárású hengerek ütésszerű behatása, támadása folytán rendkívül nagy, ezért a találmány szerint az ellentámasz olyan 55 kiképzésű, hogy egy vezetékrészével a vastagabb tövisrész fölé nyúlik úgy, hogy az ellentámasz ezáltal mindennemű elferdülés ellenében biztosítva van. A hátul megvastagított végű csöveknek 60 zarándokjárású hengerművekben való eddigelé ismeretes előállítási módjával ellentétben a találmány szerinti berendezéssel azt az előnyt érjük el, hogy a tövist nem kell kicserélni és hogy ennek követ- 65 keztében a normális csőr ész kihengerlésének a befejezte és a hátsó vég megvastagítása kihengerlésének a megkezdése között szükségtelen időveszteség nincs, minthogy az ellentámaszgyűrűnek 70 a kihúzott tövisre való rátolása és.^s^tövisnek újbóli betolása a legrövidebb' j»dő alatt végbemehet. További lényeges előny, hogy az ellentámasznak a munkadarabba benyúló gyű- 75 rűs toldata a munkadarab végét belül lob fogástalanul vezeti. A rajz a találmány egy példaképpen! foganatosítási alakját* mutatja; az