104138. lajstromszámú szabadalom • Két-hatrészű állvány vasúti biztosító berendezések terelő görgőihez

Megjeleiit 1932. évi március hó 16-án. MAGTAR KIRÁLYT SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 104138. SZÁM. — Ya 12. OSZTÁLY. Két-hatrészű állvány vasúti biztosító berendezések terelő görgőihez. Südbahiiwerke A. G. cég- Wien. A bejelentés napja 1931. évi február hó 4-ike. Vaisúti biztosító berendezéseknél huzal­vezetékek elterelésére használt láncgöirgö­ket eddigelé öntött vasíállványcíkba építet­ték be, melyek közös görgatemgelyen egy-5 más fölött fekvő, egy, két. vagy • bárom görgőpár felvételére voltalt alkalmasak. A közös, görgőtengelyt ágyazó válaszfaiak vastagságát, az öntöttvas esekély szilárd­ságára vailó tekintettel, aránylag nagyra 10 kellett választani. Ez óikból csak minden második görgő után lehetett válaszfalat elrendezni, (hogy a legfelső görgőnek a legalsótól való távolsága ne legyen na­gyobb annál a távolságnál, melyet, a. hu-15 zaloikait körülvevő huzialvezető csatornák szokásos méretei megengedtek. A görgőtengelynek csak minden máso­dik görgő utáni megtámasztása folytán aránylag nagy, szabadon hordó tengely-20 hosszak adódtak ki, ami igen nagy ten­gely- és görgőagy-átmérőt tett szüksé­gessé. Ez a körülmény, kapcsolatban az­zal, hogy eddig mindig két görgő közvet­lenül egymáson feküdt és így aiz alsó gör-25 gőnek futófelületét túlságosan terhelte, azzal a következménnyel járt, hogy az egymásom fekvő görgőiknek súrlódási vesz­teségei rendkívül nagyok voltak. Minthogy vaisúti biztosító berendezéseiknél az állí-30 tási távolságnak lehető növelésére töre­kedtek, az egy huzalvtezetékbeai elrende­zendő legombolyítási helyek száma is mindig nagyobb lesz és így a terelő gör­gőknél fellépő súrlódási veszteségek a 35 huzalvonó berendezések hatásfoka szem­pontjából súlyosan esnek a latba. A találmány oly tea-előgörgő-,állvány létesítését célozza, mely az összeír en d ez és, valiamin t a főméretek teki'nitetében az eddigelé szokásos ontötltvasHgörgőállvá- 40 nyoknaik felel meg, súrlódási veszteségei azonban minimálisak. Ezt a találmány szeriint úgy érjük el, hogy a csatolt rajzbanj feltüntetett mó­don, az áiltalános alakja tekintetében vál- tö tozatlan (g) görgőállványt csekély vas­tagságú kovácsolt vasból való (w) válasz­falak görgőkamrákká osztják, melyek mindegyikének cisupán egy-egy (r) görgőit, kell felvennie. Az (a) görgőitengely tá 50 maszpontjainiak száma tehát megkétszere­ződik és a tengely szabadon vivő hossza feléire csökken anélkül, hogy az állványok ösiszmagassiága lényegesen változnék, mert a kovácsolt vasból valló (\v) válaszfalak 55 vastagságának csak félakkoráinak keli lennie, mint az eddigi öntöttvas válasz­falak vastagsága. A görgőtengelynek ezáltal elért kis sza bad támasztási hosism lehetővé teszi már 60 most, hogy a szilrádság csökkentése nél­kül, a tengely átmérőjét az eddig szokásom kivitelhez képest tetemesen csökkentsük, szintúgy a görgőagyaik átmérőjét is. E mellett a görgőagy futófelületét sem ter - 65 heli második görgő. Az előadottak folytán a súrlódási vesz­teségek rendkívül csökkennek úgy, hogy ily fajta terelőgörgőkkel felszerelt huzal­vezeit ékekkel sokkal nagyobb állítótávol- 70 ságok lehetségesek, mint eddig. Szabadalmi igény: Két—hatirészű terelőgörgőállvány vasúti biztosító berendezéseikhez, jellemezve a (g) görgőállványt görgőkamráikra osztó, 75 az állványon megerősített csekély fal­vastagságú (w) kovácsoltvas válasz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom