104118. lajstromszámú szabadalom • Szelepes hordócsap

Megjelent 1932. évi március hó 52-én. , MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 104118. SZÁM. — XXI/d. OSZTÁLY. Szelepes hordócsap. Titkó János faeszterg-áJyos Sátoraljaújhely. A bejelentés napja 1930. évi április hó 18-ika. Az eddig használatos hordó csapoknak ismert hátránya, hogy rosszul zárnak, és tömitetlenségük folytán sok folyadék kárbavész. További hátránya az eddigi hor-5 dócsapoknak, hogy csapolás után a csapban mindig marad folyadék, ami különösen boroshordóknál káros, mivel a csapban rekedt bor könnyen megromlik. Az eddigi csapok nehezen is kezelhetők, ha 10 könnyen járnak rendszerint rosszul tömítenek, ha pedig jól tömítenek, akkor rendszerint nehezen járnak-Mind e hátrányokat a találmány szerinti hordócsap úgy küszöböli ki, hogy a 15 csaptestnek a hordóiba nyúló belső végére zárószelepet alkalmaz, mely mindig jól és megbízhatóan zár, mimellett e szelep zárása után a csap teljesen kiürül. E szelepet rugó zárja, és úgy záró, valamint 20 nyitó helyzetében rögzíthetők. A találmány szerinti csapot nem verjük a hordó csaplyukába, hanem abba csavarjuk, miért is a csaptestnek a hordó csaplyukába illesztendő végén csavarmenetes 25 fémhüvely van. A szelepet előnyösen nem rozsdásodó fémből, pl. alumíniumból készítjük. A találmány szerinti szelepes hordócsap tömeggyártása könnyen és olcsón előállítható, szerkezete egyszerű, tar-30 íós, könnyen szétszedhető és egyes alkatrészei szükség esetén könnyen kicserélhetők. A rajzon a, találmánynak egyik példaképem kiviteli alakját láthatjuk, melytől 35 a gyakorlatban, lényegének érintése nélkül, sokféleképen el is térhetünk. Az 1. ábra a zárt szelepes hordócsapnak függélyes hosszmetszete, a 2. ábra a nyitott szelepes hordócsapnak 40 távlati képe, a 3. ábra a 2. ábrának részlete, más munkahelyzetben, a 4. ábra az 1. ábra A—B vonala szerinti metszet. A szelepes-hordócsap teste a közönséges 45 hordócsapoktól főképen abban különbözik, hogy nincs forgó zárócsapja, miért is a csaptest egyik irányban kúposán vékonyodó (b) részből áll, melyhez az (i) kifolyócső csatlakozik. A (b) résznek (d) 50 hosszfurata van, amelyben a (c) szeleporsó ide-oda mozoghat. E hosszfuratban az (i) kifolyócsövön túl (k) tömítődugó van, melyen a (c) szeleporsó tömi tetten áthatol. A (c) szelepoirsónak a (b) csaptestből ki- 55 nyúló végén, egyfelől az (1) csavarrugó, másfelől pedig a (n) orsófej ül, míg a szeleporsónak másik végére az (e) fémszelepet csavarjuk, melyet beállított helyzetében az (f) csavaranyával rögzíthetünk. E sze- 60 leporsónak e végén természetesen csavarmenetek vannak. A kúpos (e) szelepnek fészke a (b) csaptest beugró (b') rérészére tolt (g) fémhüvelyen van, melyet a. csaptesten (a) szögekkel vagy csavarokkal 65 rögzítünk,, melyeknek belső végei a (c) szeleporsót körülfogják és vezetik (4. és 1. ábra). A csaptesthez a (j) zárókengyelt lengheíően erősítjük, melynek középrészét, nyi- 70 tott szelep mellett, a (n) orsófejre húzhatjuk (2. ábra) és ezáltal a szelepet nyitott helyzetében az (1) rugó ellenében biztosíthatjuk. A (c) szeleporsón a (n) fej mögött forgatható (m) kar van. Ha e kart a (j) 75 záró'kengyel irányában forgatjuk (3. ábra), akkor az a kengyel középrészének ütközik és az (n) orsófejnek benyomását, tehát a szelep nyitását megakadályozza. Az (m) zárókart e helyzetében (p) lakattal bizto- 80