104076. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rostanyagokból készült szigetelő anyagok szárítására

Megjelent 1932. évi március hó 1-én. MAGYAR KIRlLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 104076. SZÁM. — Vll/g. OSZTÁLY. Eljárás rostanyagokból készült szigeteld anyagok szárítására. Österreichisclie Siemens-Sclmckert-Werke cég- Wien, mint Paul B. Cocliran wilkinsfourgi lakos jogutódja. A bejelentés napja 1929. évi január hó 14-ike. É. A. E. Á.-beli elsőbbsége 1928. évi január hó 16-ika. A találmány rositanyagokból készült szigetelőanyagok kezelésére szolgáló, nevezetesen oly eljárásra vonatkozik, melyuek eólja a rost anyagokból készült szige-5 kelésekkel egyidejűleg alkalmazott lakkbevonatok szárításának gyorsítása. Eddigelé akként jártak el, hogy a rostáin yaggal szigetelt és szigetel őlakkal bevont tekercseknél, aminőket pl. váltakozóáramú (0 generátorok építésénél alkalmaznak, először a vezetőt vagy az egész tekercset rostanyagból készült szigetelővel, pl. pamut- vagy selyemszalaggal betekercselték, azután a rostán yaggal már szigetelt 15 tekercset levegőn, kb. 105—110° C-ra felmelegítették, még pedig' vagy az illető villamosgép hornyaiba való beszerelés előtt vagy a beszerelés után. Ezután a tekercseket kb. 70° C-ra lehűtötték, majd 20 végül azokat, illetőleg az egész géprészt, melyben a tekercsek alkalmazva vannak, szigetelőlakkba mártották és kemencében szárították. A lakk száradása, amely rendesen va-35 lalmely gyantából, száradó növényi olajból és illó hígítóanyagból álil, rendkívül sok időt, helyet és segédeszközt igényel. Többféle eljárást próbáltak ki azon célból, hogy a száradás idejét megröviidít-H0 sék, anélkül, hogy ezáltal a lakk szige^telőfulajdonságait elveszítse. Így pl. az olajakat a lakkal való keverés előtt, oxydálták, vagy pedig azokhoz fémes szárítóanyagokait, pl. fémes olajsziappanokat vagy 35 gyántás savakat adagoltak. A higítóanyag elgőzölgését és az olaj O'xydálását a hőmérséklet növelése által is gyoTsabbíthatjnk. Az ily magas hőmérsékletek azonban az olajat és gyantáit szétroncsolják, úgyhogy az ilymódoii elő- 40 állított lakkréteg gyakran csekély értékű és különös figyelmet kell fordítanunk arra, hogy a hőmérséklet a higítóanyag forrpontját el re érje, inert ez esetben a higítóanyag gőzei rendkívül gyor- 45 san fejlődnek és a felület repedezését, valamint felhólyagozását idézik elő. Ha a rostanyaggal szigetelt vezetőket vagy tekercseket egy vá íta kozóáramú generátor státorának vagv rotorának hor- 50 nyaiba fektetjük és az összeillesztett részeket utólag szigetelőlakkba mártjuk, akkor a lakkréteg az impregnált rostanyagrétegen rendkívül lassan szárad, mert a hornyokba, mélyen beszivárgó lakk 65 a levegő oxydáló hatása elől ©1 van vonva. Kitűnt, hogy elfogadható rövid időn belül a lakkréteg teljes megszáradása egyáltalán nem, vagy csiak rendkívül nehezen érhető el. 60 Ha azonban rostanyaggal szigetelt tekercseket egyedül vagy peclig azon géprészekkel egyetemben, amelyekben ágyazva vannak, a száraz levegő helyett ózonizált levegőből álló mesterséges atmoszférában 65 hevítjük fel mindaddig, míg a tekercseik 105—110° C-ra melegednek, azokat ezután levegőben vagy vízben ugyancsak ózeinizált légafcmoszíérában 70" C-ra hűtjük le, végűi pedig a tekercseket egyedül 70 vagy a stá torral, illetőleg a rotorral együtt szíigetelőlakkail impregnáljuk, úgy a lakk lényegesen gyorsabban szárad. Eddig még nem nyert megállapításit, hogy az ózonnal való kezelésnél kémiai 75 vagy fizikai hatások, vagy mind a kettő együtt érvényesülnek-e. Mindenesetre azonban bizonyos, hogy az ózon, illetőleg