103984. lajstromszámú szabadalom • Irányított beáramlású felső levegővel működő füstemésztő berendezés gőzkazánokhoz

ben, illetve elölnézetben, utóbbin nyitva, míg a gőzfúvóka sugarainak elrendezését a 7. ábra a tűztér hosszmetszetében, a 8. ábra felülnézetben és a 5 9. ábra keresztmetszetben tünteti fel. Az 1—6. ábrákon bemutatott (1) tüzelő ajtóknál a (2) légcsappantyúkon át a (15) nyilak irányában beszívott felső levegő a (3) terelőlemezek segélyével a (4) gőz-10 fúvóka fej (5) sugarai által képezett (6) szívótérhez vezettetnek, ahol a gőzsugarak a levegőt magukkal ragadják és a tüzelő­térbe fújják. A (3) terelő lemezek és a (8) tüzelőajtó-15 akna (9) védőlemeze (6)-nál oly szívóteret alkot, melynek áteresztő keresztmetszete lényegesen kisebb, mint a tüzelőajtóakna teljes keresztmetszete. így módunkban áll a (6) szívótér keresztmetszetét akként meg-20 szabni, amint azt a beáramló légmennyi ség normális áramlási sebességek mellett megkívánja. A rátüzelés és a tűztisztítás akadályta­lan végrehajtására a, tüzelőaknába nyúló 25 terelő lemezek a tüzelőajtó nyitásáAr al az akna szabad nyílásából természetesen eltá­volíttatnak. Az 1—2. ábrákon feltüntetett tüzelőajtónál a (3) terelőlemez az ajtóval szilárdan van összekötve, míg a 3—4. és 80 5—6. ábrákon bemutatott ajtóknál a terelő­lemezek külön mozgó részek. Az 1—2. ábrá­kon vázolt tüzelőajtónál az ajtó nyitásával a vele összeszegecselt terelőlemez is eltá­vozik a tüzelőaknából, a másik két ajtónál 35 ellenben ütközők, vagy más effélék távo­lítják el a terelőlemezeket. Az 1. és 2. ábra szerinti (3) terelőlemez a szükséges szívó­tér alkotása céljából, fölső részén le van hajlítva és e helyen a tüzelőajtóakna fa 40 Iával körcikk alakú áteresztő nyílást alkot. A többi helyeken azonban a tüzelő­ajtóakna falához oly közel ér, hogy szá­mottevő mennyiségű levegőt a résnél át nem bocsát, de az ajtó nyitását lehetővé i5 teszi. A 3—4. ábrákon feltüntetett tüzelőajtó­nál a (3) terelő lemez a tüzelőajtó nyitá­sára és zárására való (10) tengelyre sza­badon elforgathatóan van helyezve úgy, L/0 hogy amikor a (11) fogantyú segélyével az ajtót ismert módon befelé nyitjuk, a (12) ajtószárnyon levő (13) ütköző a (3) terelő­lemezt a pontvonalkázott helyzetbe emeli fel és így a (8) akna nyílása a rátüzelés 55 céljából szabad lesz. Az ajtó zárásakor a (8) terelő az ajtószárnnyal együtt lesülyed addig, amíg a (14) ütközője a tüzelőajtó (14a) falára fel nem fekszik. Az 5—6. ábrákon vázolt kétszárnyú ajtó­nál a (3) terelő lemezek a. (20) csuklók kö- 60 riil lenget hetők; zárt tüzelőajtóknál a terelőlemezek a 6. ábrán pontvonalkázottan jelölt üzemhelyzetben vannak, míg a tüzelőajtók szétnyitásánál az ezeken alkal­mazott (13) ütközők a terelőlemezeket a 65 teljes vonalakkal jelölt helyzetbe emelik. Az üzemhelyzetben a (3) terelőlemezeket a tüzelőajtó aknájában levő (14) ütközők tartják. Azzal, hogy a gőzfúvó szívóhatását nö- 70 véljük és az így megnövekedett hatású fúvónak közvetlenül a szívó terébe vezet­jük a felső levegőt, elérjük azt, hogy a be­áramló levegőt teljes egészében a gőzsu­garak hatásának tesszük ki és a gőzsugarak 75 irányításával és erősségével úgy oszthat­juk szét a tűzréteg fölött, ahogy azt a tüze­lés megkívánja, anélkül, hogy a beszívott levegőnek számottevő része felhasználat­lanul maradna. Ebből következik egy- 80 szersmind az is, hogy ily módon keve­sebb felső levegőt kell a, tűztérbe vezetni és így a tüzelés haiásfokát lényegesen megnöveljük. A füstgázoknak az előzőkben említett 85 többszöri irányváltoztatását a tüzelő ak­nában elhelyezett gőzfúvóval úgy érjük el, hogy irányított gőzsugarakkal a tűz­réteg fölött két oldalsó (al, bl, cl) és (a2, b2, c2), továbbá egy középső (dl, d2) gőz- 90 fátyolt képezünk (7—9. ábrák), mely gőz­fátyolok közül a két szélső a. tűztér közepe felé tetőszerűen emelkedik (9. ábra), úgy azonban, hogy a legbelső sugaraknál a gőzfátyolok még alacsonyabbak legyenek, 95 mint az azokat felülről túlfödő középső (dl, d2) gőzfátyol. A szélső gőzfátyolokat a tűztér oldalfa­laira szög alatt irányított gőzsugarak ké­pezik, amelyek előre haladva, a tűztér kö- 10 zepe felé fokozatosan emelkednek, míg a középső fátyolt a lángboltra irányított és a. szélső sugaraknál magasabban tartott gőzsugarak alkotják. A három gőzfátyol alakja a találmány értelmében olyan, 10 hogy a középső gőzfátyol a két szélsőt túl­födi és a túlfödései alatt keletkezett rések — amelyek alakja egy-egy a lángbolt felé növekedő, háromszögű sáv — elegendő nagy hézagot adjanak a füstgázok aka- u dálytalan áthaladására. Ezzel a berendezéssel elérjük azt, hogy a tüzelő ágy szélei és a tüzelő ajtó felé dobott, friss szénből keletkező füstgázok az elosztottan beáramló felső levegővel ke- 11 veredve, a ferde felületeket alkotó szélső gőzfátyolok terelő hatása folytán a (19) nyilak irányában először befelé, az izzó

Next

/
Oldalképek
Tartalom