103940. lajstromszámú szabadalom • Elektromos berendezés feszültségkülönbség mérésére
tág határokon belül független az anódfeszültségtől. Az alkalmazott háromelektródás cső individuális tulajdonságai nincsenek befolyással vagy csak kis befolyás-5 sal vannak a Volt-mérő jelzésére, hacsak az (rl) és (r2) ellenállások aránya a háromelektródás cső erősítési faktorával oly viszonyban áll, hogy rl = g. r2. A háromelektródás csőnek és a kapcsoló lásiiak belső kapacitásai folytán fellépő kapacitív terheléstől eltekintve, a találmány szerinti Volt-mérő gyakorlatilag terhelve nincs mindaddig, amíg rácsáramok fel nem lépnek. A megengedett feszültség 15 azonban aránylag jóval nagyobb, mint a háromelektródás csövet tartalmazó, ismert Volt-mérők esetében, miután nagyobb mérendő feszültségnél az anódáram és ennek folytán az (r2) ellenálláson át folyó áram 20 növekedik; a feszültségesés tehát az (r2) ellenállásban nagyobb lesz és ennélfogva a rácsfeszültség negatívabbá válik, úgy hogy a rácsra kapcsolt nagy feszültségek esetében sem fognak még rácsáramok 25 folyni. Ezen körülmény folytán még azon esetben is, ha a háromelektródás cső épp úgy, mint a Moulin—Volt-mérőnél, a karakterisztika nem lineáris részében dolgozik, az anódáram mégis gyakorlatilag 30 lineárisan változik a rácsra kapcsolt feszültséggel, tehát minél nagyobb ezen feszültség, annál nagyobb lesz a feszültségveszteség (r2)-ben és annál nagyobb lesz a. negatív rácsfeszültség. A karakterisz-35 tika, nem egyenesvonalú része tehát mintegy egyenesre hajlíttatik és a lineáris lefolyáshoz közeledik. Ha a találmány szerinti berendezéssel igen kis feszültségeket kívánunk mérni, 40 azaz, ha a háromelektródás cső anódkörébe bekapcsolt mérő skálája igen kis feszültségek mérésére van hitelesítve, úgy előnyös, ha az (r2) ellenállást igen nagyra választjuk. Ezen esetben célszerűen nem 45 túlságosan nagy erősítésű háromelektródás csövet, pl. oly csövet alkalmazunk, melynek erősítési faktora pl. (6) vagy előnyösen még kisebb, mert különben az előbb megadott arány alapján az (rl) el-50 lenállásnak abnormálisan nagy értéket kellene felvennie. Más okokból is előnyös lehet kis erősítésű háromelektródás cső alkalmazása. Azt találtuk ugyanis, hogy egy bizonyos berendezésnél azon feszült-55 ség, mely még mérhető anélkül, hogy rácsáramok lépnének fel, annál nagyobb, minél kisebb az alkalmazott háromelektródás cső erősítési faktora. A találmány szerinti berendezés nem csak egyenfeszültség mérésére, hanem 60 váltakozó feszültség mérésére is alkalmas, azonban egyenfeszültség mérésére érzékenyebb. Ha a berendezés háromelektródás csövének rácsa és katódája közé váltakozó feszültséget kapcsolunk, úgy az 65 anódáramok integrálját mérjük azon fél periódus folyamán, amelyben a cső áramot bocsát át. Ha a mérendő váltakozó feszültség szinuszalakú, úgy a berendezés skáláját pl. ezen feszültség csúcsértékére 70 hitelesítjük. Hogy a feszültség mérését érzékenyebbé tegyük, az (r2) ellenállással párhuzamosan kondenzátort kapcsolhatunk. Azon fél periódus folyamán, amelyben az (eE ) feszültség pozitív, a konden- 75 zátor az (r2) ellenálláson át feltöltődik, míg azon fél periódus folyamán, amelyben az (eK ) feszültség negatív, a kondenzátor a rácsnak pozitívabb potenciált ad, úgy hogy anódáram ezen fél periódusban 80 is folyni fog. Ha azon feszültségforrás, mely az (rl) és (r2) ellenállásokkal párhuzamosan van kapcsolva, nem állandó, úgy minden feszültségváltozásnál a kondenzátor töltése azt eredményezné, hogy 85 az (rl) ellenállást nagyobb áram járná át, mint az (i'2) ellenállást, minek folytán tehát a feszültségek aránya ezen ellenállásokon többé nem volna egyenlő az erősítési faktorral. Ezen hátrány megelőzé- 90 sére az (rl) ellenállással párhuzamosan szintén kapcsolhatnak kondenzátort. Mindkét kondenzátort célszerűen akként választjuk, hogy az (r2) ellenállással párhuzamosan kapcsolt kondenzátor (g)-szer 95 nagyobb az (rl) ellenállással párhuzamosan kapcsolt kondenzátornál, míg az (r2) ellenállással párhuzamosan kapcsolt kondenzátor kapacitásának értéke és az (r2) ellenállás nagysága oly szorzatot adnak, 10 mely célszerűen oly nagy, hogy a kisütőcső anódárama a mérendő feszültség frekvenciájától gyakorlatilag független. Ha pl. oly mérőkészülékről van szó, melynek 150 Volt-ig terjedő feszültsége- 10 ket kell megadnia, úgy az említett szorzat számára alkalmas érték pl. 3, lia a kapacitást í|xF-okban, az ellenállást pedig megohm-okban mérjiik. Szabadalmi igények: ^ 1. Elektromos berendezés feszültségkülönbségek mérésére, melynél a mérendő feszültséget elektromos kisütőcső rácsa és katódája közé kapcsoljuk, azzal jellemezve, hogy a rács- és anód- U feszültséget potenciometernek kapcsolt
