103911. lajstromszámú szabadalom • Vonalválasztó berendezés elektromos áramkörökhöz

___ Megjelent 1932. évi január hó lő-én. MAGYAB KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 103911. SZÁM. — Vlí/g. OSZTÁLY. Vonalválasztó berendezés elektromos áramkörökhöz. Dr. Linker Arthur tanár Hannover. A bejelentés napja 1930. évi december hó 15-ike. Németországi elsőbbsége 1929. évi december hó 17-ike. Elektromos áramkörök vonalválasztó berendezései arra valók, hogy elektromos vezetékrendszereket, melyek általában véve áramforrásokhoz vannak kapcsolva, 5 más vezetékrendszerekkel, melyek a legtöbb esetben áramfogyasztókhoz vezetnek, elektromosan vezető összeköttetésbe hozzanak. Itt bizonyos körülmények között áramforrásokhoz csatlakozó több vezeték-10 rendszer egymással is összeköthető, illetve fogyasztóáramkörökhöz közösen is kapcsolható. Az eddigi vonalválasztó berendezéseknél az ugyanazon vezetékrendszerekhez 15 tartozó pólusok, rendszerint derékszögűnégyszögalakú fémsínek alakjában, csupán egy-egy függélyes síkban egymás fölött vagy pedig egymás mellett akként vannak elhelyezve, hogy a legtöbb eset-20 ben vízszintes árambevezető rendszerek a mögöttük fekvő síkban lévő elvezető rendszereket merőlegesen keresztezik. Itt kétkét, egymással összekapcsolandó, egymás mögött lévő vezeték összeköttetésére fém-25 dugókat használnak, melyeket a vezetéksínek kereszteződósi pont jában alkalmazott lyukakba helyeznek vagy csavarnak be. E megoldásnak az a hátránya, hogy a vonalválasztó berendezés felületi méretei 30 nagyobbszámú rendszernél meglehetősen nagyra adódnak és így előállításuk költséges, kezelésük pedig kényelmetlen. Ezenkívül két rendszer összeköttetéséhez annyi dugaszra van szükség, ahány pólus van. S5 További hátrány, hogy a síneknek nagy hosszai és ama gyengítések, melyet a dugaszlyukak okoznak, az elektromos ellenállást s ezzel a feszültségi veszteséget is fokozzák, eltekintve a csavaros dugaszok behelyezésére, illetve eltávolítására 40 fordítandó sok időtől. Mindezen hátrányokat a találmány szerint azzal küszöböljük ki, hogy minden egyes, két-két vagy több vezetékből, vagy vezetéksínből álló rendszer pólussínjeit a 45 pólusszámnak megfelelően két-két vagy több függélyes síkban egymás mögött helyezzük el ós két rendszer valamennyi együvé tartozó pólusait mindig egyetlen dugószerű, merev összekötő rész segélyé- 50 vei, adott esetben külön, egymás mögött fekvő fémkontaktusok ós ezekbe illő áramzáró részek útján, külön csavarolás nélkül hozzuk egymással vezető összeköttetésbe. A csatolt rajz a találmány szerinti vonalválasztó berendezés főrészének foganatosítási példáit, még pedig két, egymással összekötendő hárompólusú (A) és (B) rendszer alakjában tünteti fel. Az 1. ós 2. ábrán a két (A) ós (B) rendszer elől- és oldalnézetben látható. A 3. ós 4. ábra a (C) összekötő dugót oldalnézetben és keresztmetszetben mutatja. Az 5—8. ábrák egy másik megoldási alakot 65 szemléltetnek. A példákban hárompólusúnak feltételezett, egymás fölötti (A) rendszerek mindegyike az 1., 2., 5. és 6. ábrák szerint a vízszintesen elhelyezett, adott esetben az 70 áramfejlesztőkhöz kapcsolandó (a, b, c) sínekből áll, melyeket ismert módon, szigeteltem alkalmas tartószerkezet hord. Az eddigi megoldással ellentétben a vízszintes rendszer (a, b, c) sínjei három füg- 75 gélyes síkban egymás mögött vannak. Az (A) rendszer mindegyik sínje mögött, még pedig ezeket függélyesen keresztezve, 55 60