103867. lajstromszámú szabadalom • Eljárás, különösen oxidos ércek és fémoxidok feldolgozására

klorid elgőzölög, mihelyt a hőmérséklet a klorid elgőzölgési pontját elérte. A találmány szerinti eljárással tehát fémek oxidos vegyületeit szelektíven re-5 dukáljuk és klórozzuk, rendszerint az illető fém kloridjának elgőzölgési hőmér­séklete alatti hőmérsékleten. Ha azonban valamely adott (A) alkatrészt nem lehet alacsonyabb hőmérsékleten redukálni, 10 mint az ércben jelenlevő másik (B) alkat­részt, akkor először e másik (B) alkatrész klórozása és elgőzölgése következik be. Ez így van annak dacára, hogy az első (A) alkotórész kloridja rendszerint alacso-15 nyabb hőmérsékleten gőzölög el annál, amelyen a második (B) alkatrész rendes körülmények között elgőzölög. Azt találtuk továbbá, hogy ezen eljá­rással kapott termékek újak, és valószínű-20 leg olyan kloridok, melyek jellemző tu­lajdonságai kifejezetten eltérnek a nor­mális fémkloridokéitól, s melyek némely •esetben gyors párolgást mutatnak jóval alacsonyabb hőmérsékleteken, mint ami-25 1yeneken a normális kloridokat hatéko­nyan el lehet párologtatni. Ezenkívül ezek az ríj kloridok, néhány kivételtől elte­kintve, vízben oldhatók. Mindezek rámutatnak annak fontossá-30 gára, hogy az alkalmazott gáznemű reagens mennyiségi aránya helyes legyen. A gáznemű reagenst előnyösen úgy ké­szítjük, hogy megszabott, ill. szabályozott hőmérsékleten tartott kénen vagy kén-35 kloridon klórgázt buborékoltatunk át. A megejtett kísérletek azt mutatják, hogy •a szobahőmérsékleten, 25 CP-on, klórgáz­nak a fentemlített módon kénen vagy kénkloridon történt átbuborékoltatása út-40 ján előállított gáznemű reagens össze­tétele olyan, hogy benne a klórnak a kén­hez viszonyított súlyszerinti aránya kö­rülbelül 25:1, azaz a gáznemű reagensben e hőmérsékleten történő előállításakor 45 súly szerint huszonötször annyi klór van, mint kén. Ha a kénkloridot, melyen a klórt á.tbuborékoltatjuk, 50 C°-ra hevít­jük. az ekkor kapott gáznemű reagensnél n klórnak a kénhez való .aránya kb. 12:1. 50 Ez az arány 05 0= -ra hevített kénklorid esetén 10:1, és 100 C'-ra hevítettnél 7:1. Azt találtuk azonban, hogy az 50 C10 körüli hőmérsékleten készített reagens nagyon hatásos, minthogy ekkor látszó-55 lag a kénkloridok és a klór kétségtelenül olyan arányban vannak jelen, hogy a re­dukció és klórozás igen gyors. Világos azonkívül, hogy amikor a kén vagy kén­kloridok hőmérséklete alacsony, a maga­sabb kénkloridok képződnek, ós hogy 60 amikor a reagenselegy képződési hőmér­sékletét növeljük, az alacsonyabb kén­kloridok, különösen a kénmonokloridj vannak túlsúlyban és a reagens ható­képessége, valamint a kapott termék tisz- 65 tasága rohamosan csökken. A fentismertetett módon készített reagenst alkalmas kemencén vezetjük ke­resztül, melybe pl. finoman elosztott álla­potban ércet helyeztünk el. A kemence 70 hőmérsékletét először arra a hőmérsék­letre állítjuk be, melynél az ércben jelen­levő fémek valamelyike illanó kloridot alkot. Más szóval, ez a hőmérséklet az, melyen az érc egy fémé redukálódik és 75 klórozódik, vagy pedig, ha úgy kívánjuk, a hőmérsékletet emelhetjük addig, amíg e fém kloridja, mely a találmány szerinti gáznemű reagens alkalmazása folytán képződött, elgőzölög. Fennállhat azonban 80 az az eset is, hogy az elgőzölögtetés nem szükséges vagy kívánatos, s akkor a klo­ridokat az érc ásványi kísérőanyagjaiban bennhagyjuk, melyekből azokat többféle ismeretes módon, pl. kilúgozással, nyer- 85 hetjük ki. Ha az értékes alkatelemeknek redukált és klórozott alakjukban való szelektív el­párologtatósa kívánatos, a kemence hő­mérsékletét először arra a legalacsonyabb 90 hőmérsékletre állítjuk be, amelyen az al­katelemek egyike redukálódik, klórozó­dik és az így képződött klorid elgőzölög. Ha e hőmérséklethatárt elértük, az a bi­zonyos alkatelem egyidejűleg redukáló- 95 dik. klórozódik és elgőzölög, az összes többi alkatelemek pedig" változatlanok maradnak. Ezután a kemence hőmérsék­letét növelhetjük és beállíthatjuk arra a következő magasabb hőmérsékletre, ame- 100 Íven hasonló eredményeket kaphatunk valamely másik fémmel, melyet ekkor ha­sonló módon, az összes többiektől elkülö­nítve kapunk meg. Az eljárás folytatóla­gos lehet, úgy hogy az ércben lévő minden 105 egyes lémet klorid alakjában külön kap­hatunk meg. A találmány szerinti eljárás segélyével az ércben foglalt bármily adott fém oxidos vegyülete előre meghatározott, megszabott 110 hőmérsékleten redukálható, míg az ércben maradó többi fém oxidos vegyületei vál­tozatlanul maradnak. így tehát minden egyes oxigénvegyület szelektíven reduká­lódik és klórozódik, akár azon a hőmérsék- 115 leten, melyen kloridja elgőzölög, akár ma­gasabb hőmérsékleten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom