103862. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés könnyű olajok előállítására nehéz ásványi olajok és gázalakú szénhidrogének átalakítása révén

— 5 -ezen vonzás határozza meg a „felületi feszültséget" és a „kapillaritást". J. J. Thompson elmélete azt mutatja, hogy valamely tartály falainak katalizáló hatása 5 részben aainak a ténynek tulajdonítandó, hogy a reakciós anyag molekuláinak fizikai feltételei változnak, amikor az említett anyag a tartály felületével érintkezésbe jut. Az oszlop alsó részéből jövő, la-10 bilis kémiai egyensúlyban levő keverék a tartályfalakkal érintkezésbe jut és az érintkezési felületen az egyensúlyi feltételeket a felületi feszültség megváltoztatja, úgy hogy a passzív ellenállás legyő-15 zetik és a reakció lehetővé válik. Tényleg úgy találtuk, hogy a kapillaritás az átalakulást- elősegíti, amint az olajréteg felületi feszültsége a reakció további menete alatt csökken. A kondenzált anyag a (16) 20 csövön át leesik, míg a gázalakú keverékáram a már leírtakhoz hasonló térítő és expandáló kamrákba száll fel mindaddig, amíg (18)-nál új olaj- és gázköddel találkozik, mire az eljárás ismétlődik. 25 A (17, 18) szájcsöveket, melyeket egyszerűség és világosság céljából a vázlatos 1. ábrán külön is ábrázoltunk, (19, 20)-nál a. (Bi) szabályozó berendezésből a Ci') vezetéken átáramló új gázárammal táplál 30 juk. Az olajat a (P) túlhevítő oszlop az (51, 52) vezetékeken át a (65, 66) porlasztó berendezésekhez vezeti. Ez a túlhevítő oszlop két, magasság és átmérő tekintetében az (N) áram fojtó oszloppal ós a por-35 lasztókhoz szükségelt olajhozzávezetéssel arányos, koncentrikus fémcsőből áll. A gőz, melynek hozzávezetése a (45) csőrendszeren át történik, a két cső között a (43) kígyócső mentén áramlik, melyben az olaj 40 közlekedik; az olajat az (0) szivattyú a (D) tartályból szívja ki és az oszlopba felnyomja, még pedig a (48) vezetéken át n belső (42) csőbe a belső (44) kígyócső mentén. Az oszlop felső végén az olaj a 45 (47) nyíláson át a külső (43) kígyócsőbe folyik, a két cső között átáramlott gőz pedig a (46) nyíláson át a belső (44) kígyócsőbe jut és (49)-nél lép ki, A túlhevített olaj az (50) csövön át lép ki és az (51, 52) 50 csővezetéken át a (65, 66) porlasztókhoz jut. Utóbbiak a gázt a (60) vezetéken át a (B) szabályozó berendezéstől kapják; a gázbeosztás szabályozására a (61, 64) szabályozó szelepek valók. A 55 (65, 66) porlasztók az (50) vezetékből jövő olajat finoman elosztott köddé porlasztják, az olajhoz,závezetést pedig tűalakú (64) szelep segélyével szabályozzuk. A sugarat a (65, 66) porlasztóba és (19, 20)-on át (17, 18)-nál az áramfojtó toronyba ve- 60 zetjük. Az (N) torony (25) kamrájából jövő gázkeverék és olajködáram a vasforgácscsal megtöltött (26) csövön, továbbá több lyukacsos (27) féimtárcsán kényszerül át- 65 folyni, melyekre a túlhevített oszlop (54) csöve által táplált (28') öntöző berendezésből ellenáramban olajeső hull. A gázzal nem egyesülő olaj az (N) torony belső (29) csövének külső falai men- 70 ü'"n leszáll, míg a gázalakú áram a lyukacsos (30) tárcsákon ós a (31) térítőn átáramol, ahol a már leírttal azonos hatás lép fel; a faszénmasszával megtöltött (32) végrészben katalizáló hatás követke- 75 zilt be, hasonlóan ahhoz, mely az, (M) abszorbeáló berendezésben mutatkozott, mire a gázáram a (33) térítő spirálison átáramolva a (35) kígyócsövön keresztül a (34) kondenzátorba jut; a kondenzált 80 anyagot a (36) csapon át elvezetjük, míg a gázt a (37) csövön a következő egységhez, vezetjük. A (35) kígyócsövekben kondenzálódó olaj a (38) vezetékben leesik és a (39) csöveken át a zárt (D) tartályba 85 folyik, ahol a körfolyamba újból belép. Ha a (D) tartályban levő olaj kellően átalakult, az első egységet kikapcsoljuk és a friss gázt az (A*) szabályozó berende^zésen át közvetlenül a második toronyba vezetjük. Vagy pedig az olajat folytonosan vezethetjük az első tartályba, melyben a folyadékmagasság az eljárás előrehaladása során süly ed és az olajat, amikor az a kívánt fokot elérte, egyidejűleg 95 vezetjük el az összes tartályokból. Útjának végén a gáz, mely igen csekély rnenynyiségre redukálódott, az utolsó (Q) kondenzátorba lép, ahol lecsapódik. Mindenütt, ahol erre szükség van, manómé- 100 terek és hőmérők vannak és a berendezésekbon az egyes reakciók számára a megfelelő hőfokokat és nyomást, csapok és szelepek segélyével érjük el. Tiá kell mutatnunk, hogy az átalakulás 105 összes fokozatainál fontos tényező az önkatalizis, in el y jelenség nyilvánvalóan a reakciófolyamait előrehaladásával menynyiségében növekvő és a reakciót elősegítő vegyületek keletkezésének tulajdo- 110 nítbató: az említett vegyületek labilis cgyensiilyban vannak és, megfelelő fizikai nyomás- és hőmérséklet feltét,elek mellett, különösen pedig azon ütköződéseli hatása alatt épülnek fel, amelyeknek a gázalakú 115 áraim ki van téve. Végiil, minthogy a kéimiai és fizikai feltételek, meilyek mellett az eljárás