103822. lajstromszámú szabadalom • Szobakályha, melynek elégési teréhez a lángokat zegzugos úton a kürtúhöz vezető csatornarendszer csatlakozik

-Megjelent 1931. évi december hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI J||||gl| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 103822. SZÁM. — Il/h. OSZTÁLY. Szobakályha, melynek elégési teréhez a lángokat zegzúgos úton a kürtőhöz vezető csatornarendszer csatlakozik. Bolm Mihály téglagyáros Békéscsaba. A bejelentés napja 1929. évi április hó 6-ika. A találmány oly szobakályhára vonatkozik, melynek elégési teréhez a lángokat zeg-zúgos úton a kürtőhöz vezető csatornarendszer csatlakozik. Ezen szerkezei 5 lehetővé teszi az égési gázokban tartalmazott hő fokozott mérvű kihasználását. E találmány célja a jelzett fajtájú szerkezet oly foganatosítása, mely egyszerűen, olcsón és könnyen gyártható és emellett jó 10 hatásfokkal dolgozik. A találmány értelmében a lángok, illetve égési gázok többszörös irány törését sa játos kályha feltét alkalmazásával érjük el, mely hengeres vagy prizmás eső-15 bői áll és melynek belső terét hosszirányú faliak egymással zeg-zúgos úton közlekedő hosszirányú csatornákra osztják olyképp, hogy az egyes hosszirányú csatornák szabad áramlási keresztmetszete a közvetle-20 nül a tűzhelytérhez csatlakozó hosszirányú csatornától a füstelvezetéshez csatlakozó hosszirányú csatornáig fokozatosan csökken. Azáltal, hogy a hosszirányú csatornák összeségükben hengeres 25 csövet adnak és az áramlási keresztmetszetek ezen a csövön belül a fűtőgázok hőmérsékletcsökkenésének megfelelő térfogatváltozásokhoz igazodnak, a lehetőleg kis térszükségletű szerkezet ellenére a 80 fűtőgázokban tartalmazott hő lehető tökéletes kihasználását biztosítjuk. A találmány további részleteit a rajzban feltüntetett két foganatosítás! példa kapcsán fogjuk elmagyarázni. Az 35 1. ábra a találmány szerinti kályha hosszmetszete, a 2. és és 3. ábra az 1. ábra 2—2, illetve 3—3 vonala mentén vett keresztmetszet. A 4. ábra keresztmetszetben a 2. ábrának 40 megfelelő változatot mutat. (a) az öntvényből való alsórész, (k) pedig az előnyösen bádogból való feltét, mely hengeres cső. A kályha alsó (a) részét hengeres (al) rész alkotja, melyhez alul kúpos (a2) rész 45 csatlakozik. A hengeres (al) rész számára a kályhán levő (a3) ajtónyílást (dl) légszeleppel ellátott (d) ajtóval légmentesen zárhatjuk: a lefelé kúposán kiszélesedő (a2) részen levő (a4) ajitónyílást (fi) lég- 50 szeleppel ellátott (1) ajtóval ugyancsak légmentesen zárhatjuk. Széntüzeléshez előnyösen a hengeres (al) rész alsó végén beépített és célszerűen rázórostélynak kiképezett (g) rostélyt alkalmazzuk, míg fa- 55 tüzelésnél, amihez nagyobb tűztérre van szükség, a (g) rostélyt- kivesszük és az alsó (h) rostélyt használjuk. A (g) rostély szélesebb ugyan, mint a négyszegletes (a3) ajtónyílás, ennek méretei azonban 60 olyanok, hogy a (g") rostély átlóirányban az ajtónyíláson át kivehető. Az alsó (h) rostély el is hagyható, mert fa tüzelés nélküle is lehetséges. A kályhának öntvényből való alsó ré- 65 szét (b) bádogköpeny veszi körül, a közbenső hézagot pedig homokkal, kovafölddel, vagy a hőt tároló más anyaggal töltjük ki. Ily módon elér jük azt, hogy a vaskályha a meleget pl. az egész éjszakán át 70 épp úgy megtartja, mint a cserépkályhák és ezenkívül még a vaskályhák intenzív fűtésénél a vas izzása folytán rendszerint fellépő sajátos szagot is kiküszöböljük. A hengeres cső belső terét hosszirányú 75 falak hosszirányú (kl, k.2 ... k7) csatornákra (2. ábra) osztják, melyek váltakozva felül és alul elrendezett (11, i2, i3) stb. nyílások folytán zeg-zúgos áramlási utat adnak. A hosszirányú (kl) csatorna 80