103735. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dohány nemesítésére

Megjelent 1931. évi december hó 1-én. MAGYAR KIRÁLY! SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 103735. SZÁM. — x/c. OSZTÁLY. Eljárás dohány nemesítésére. Pawlowski Sergjusz oki. mérnök és Wojtowicz Szymon vegyészmérnök Varsó. A bejelentés napja 1930. évi augusztus hó 29-ike. Lengyelországi elsőbbsége 1929. évi december hó 17-ike. Az eddig ismeretessé vált dohánynemesítő eljárások ú. n. mártások (,,sauce"-ok) alkalmazásában állottak, amelyek a zamat fokozására való anyagokon kívül, cukor-5 szörpöt is tartalmaztak. Ez utóbbit azonban eddig csak a rágó- vagy burnótdohányhoz adták (1. Kissling, 1920. évi kiadás, 384. és 389. oldal), valószínűleg avégből, hogy e dohányfajtáknak a szó 10 tulajdonképpeni értelmében vett ízét megjavítsák. Hasonlóképpen javasolták már dohánynemesítési célokra növényi eredetű szerves savaknak, pl. csersavnak, gallussavnak stb. a füstölő dohányhoz való 15 hozzáadását (v. ö. a 770883. sz. amerikai szabadalmi leírást). A szerves savaknak a dohányhoz, az illető dohányfajtának nem pontosan megfelelően megszabott mennyiségben való hozzáadása nemcsak 20 hogy nem jár a dohány minőségének megjavításával, hanem bizonyos esetekben a dohányt el is rontja, mert, mint azt az utóbbi időkben megállapították, a dohánynak nagy szerves savtartalma a dohány 25 ízét károsan befolyásolja. Valószínűleg e körülménynek tulajdonítandó az, hogy az imént említett javaslat szerinti eljárás a gyakorlatban nem terjedt el. Azt találtuk, hogy szénhidrátoknak, célszerűen vízben 30 oldható szénhidrátoknak, még igen jelentékeny mennyiségben való hozzáadása is a füstölésre való doháuy minőségét lényegesen javítja, és e mennyiségek a dohánysúlynak még 20%-át is meghaladhatják. A 35 hozzáadandó cukormennyiség a dohánynak ú. n. tartalmi bőségétől függ, mely viszont a tapasztalat szerint a dohány fehérjetartalmának arányában növekedik. A legkedvezőbb eredményt akkor érjük el, ha a vízben oldható szénhidrá- 40 toknak a fehérjemennyiséghez való viszonya l>í' :3. Az a körülmény, hogy korábban a burnót- és rágódohányhoz cukorszörpöt adtak, a találmányt nem érinti, minthogy e korábbi felismerés alapján tö nem volt előre látható, hogy a szénhidrátok, különösen ily nagy mennyiségben alkalmazva, a minőség fokozását a füstölésre való dohánynál is elő fogják idézni. Ezenkívül kitűnt, hogy a növényi ere- 50 detű szénhidrátok helyett azonos menynyiségű oly többértékű alkoholok, pl. glikol stb. adhatók a dohányhoz, melyek, valamint azok teljes vagy részleges elégésének termékei, szagtalanok. 55 A leírt módon nemesített dohány még további mértékben javítható azzal, hogy .a dohányhoz növényi eredetű szerves savakat, különösen citrom-, vagy almasavat, illetve valamely más oly szerves savat 60 adunk, amilyent a dohány rendszerint tartalmaz, még pedig e savat az adott esetben az illető dohányfajtában lévő szabad bázisok mennyiségének megfelelően megszabott mennyiségben adjuk hozzá, 65 mely bázisokat ily módon a savfölösleg gondos elkerülésével pontosan közömbösítjük, mikor is a teljes és részleges elégés termékei szagtalanítandók. Ily.képen a találmány a dohánysúlynak 70 tetemes (20%-ot meghaladó) szaporítását, a dohánynál jóval alcsóbb anyaggal teszi lehetővé, amely egyúttal a dohány füstjének ízét javítja, ahol is továbbá az ugyanakkora dohány mennyiségből való 75 szivarkahozag is növekedik.